Soha az életben nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen kemény évvel fogok szembenállni. Pocsék évnyitó, újabb tanári kritizálások amik a hajamat érték, új hittantanár és egyben sulipap, aki kedvéért nemártana, nemhogy angolul, de magyarul is megtanulni egy-két keresztény imaféleséget, nehogy a végén kiátkozzon és a nyakamban lihegjen a fél katolicista világ vasvillákkal, fáklyákkal, fegyverekkel meg tankokkal. Ajh... az a sok új tanár, az újabb pocsék órarendek - amiken persze az angolórák mindig a 2-3-4 órákban szerepelnek, a reggeli koránkelés... Mindegy. Megyek gyalogtrappolni. A végén még lekésem a buszt.

Módosítva: 2008.05.27.

Basszameg, többé nem megyek bele ilyen vészjóslatokba. Sokkal rosszabbul fogok kijönni ebből az évből, mint "reméltem". #bocsatrágárságért, reményvesztett ember vagyok.

Találtam megoldást: fájdalomcsillapítók.

Most legszívesebben megborotválnék egy követ. Rajta egy napszemüveggel, egy kis vizet csorgatva a tetejére, az oldalát habbal bekenve. Jó lenne a látszatát kelteni, hogy az a rideg kő csak nyugodtan és egy helyben üldögél, vagy álldogáll, kinek-hogy-tetszik, a biztonság ábrándját keltve és éreztetve, aztán hirtelen a borotvával belemetszve, szépen és kényelmesen apró darabokat vagdosni ki belőle, valami hihetetlenül groteszk formában, olyan obszcénná formálva a kő arcát, hogy arra az anyja se ismerjen rá... de inkább felhívok valakit.

I Hate Myself And I Want To Die

10 év után talán először ejthetem ki újra ezt a kifejezést a számon, a szarkazmus legapróbb megnyilvánulásait is mellőzve.