Sikerült felébrednem végre, megint időben, ahogy nézem, mondjuk ez most nem annyira vészes... Tegnap éjszaka megint volt egy kis kimaradozás. Gondoltam eltépek Zackhez és megnézünk egy-két filmet, persze aztán csak egy Dumb&Dumber2 lett belőle, de azért az is eléggé rendben volt hehehe. Az este úgy kezdődött, mint mindegyik más. Elmentünk, beszereztünk egy tucat sört, megnéztük a filmet,

Zack, neked lesz jobb ha felkészülsz. Péntek este pontban 20:10-kor 1-1 üveg sörrel a kezemben a szobád közepén megtalálsz... Folyamatában kitaláljuk milegyen.

csakhogy most énis megéljem ezt a korszakomat (mert meg is élem) és hogy már megint igazam legyen:

Tehát végülis átmentünk Zack rezidenciájára, ahol megbeszéltünk mindent 4-ünk között, mert ugye a banda többi része nem ért rá. Pontban este nyolc órakor elindultam Zack felé, ahol a hátsó kaput használva rögtön be is jutottam a lépcsőházukba, majd egy 10 perces késéssel, merthogy Athoszra vártam, aki pedig még mindig otthon ült és msnen írogatott Előd haversrácnak, amikor meg lett neki mondva, induljon el végre...

NATESSÉK! Ezekután egy darab szavad nemlehet Athosz; körülbelül 10 másik bejegyzést találtam, amiben arról bosszankodok, hogy ismételt húszperces csúszásod következtében próbálom valamivel elütni az időt... Multkor igaz már beláttad; most bizonyítékkal is szolgálok.

Rendetraktam. Most aztán mindent megfogok találni... kivéve ha kifejezetten keresem. Ideje..

-Téged mi inspirál igazán?
-A jegyzeteim. Inkább ösztönöknek hívnám őket, mint ösztönzőnek...
ha tehetném.
-Hülye vagy?
-Csak tetteted.

the pain in my heel that wouldn't heal.

#kicks and screams**

please don't go?

most nagyonjólesz
egy kicsit

Ha mindenigaz ma nem lesz szikla... kösszépen.. mennyé' ~~~

Úgytűnik megérte a rinyálás az előző bejegyzésben, mert - ha ugyan kicsiben is - de sikerült valamikép kiengesztelni nyughatatlan elmém sötétjét; Tegnap este végre leugrottunk egy-két korsó sörre az Armstrongba Előddel és Athosszal: beszélgetni... és eszméletlen jó volt végre megint összefutni velük, főleg ott. Ma pedig ha minden igaz: Szikla.

Téridőgörbület

Ismét szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy elvesztegettem a legszebb éveimet anélkül, hogy csináltam volna valami érdekeset, hasznosat, számottevőt, maradandót... valamit a barátaimmal... Fájdalmas a tudat, hogy nemcsak az akkoriban még éphogy kiskorúnak számított barátok, de már én is kezdek felnőni (... talán már meg is történt). Félreértés ne essen... nem a felnőttéválást akarom elkerülni, csak az fáj, hogy életem legnagyobb hibáját követtem el, mikor elkezdtem kimaradozni a clique-ből.

ez itt a kezdet II.

Ma reggel nyelvvizsgázni mentem, 120 fokban de jó, az öltöny meg a zakó. Angol középfokon, szóbeli, minden sznobizmust nélkülözve az olcsóbbik állami nyelvviszgára orientáltam magam. Felkelve azon morfondíroztam vajon bátorság vagy inkább hülyeség volt-e a tanulást, mint tényezőt nélkülözni a felkészülési folyamatból, de aztán úgy döntöttem, hogy belenézek egy kicsit a Sin Citybe meg a Ponyvaregénybe, felirat off, és megnyugtattam a lelkemet. Athosszal pont azon röhögtünk tegnap este, hogy volt, aki a nyelvvizsgája előtt még kimaradt suliból is, hogy tudást pakoljon a fejecskéjébe, én meg este is a blogomat szerkesztgettem náluk. (szegény kiszgyereknek még nete szincen.) Aztán szerencsére nem voltam elég béna ahhoz, hogy elcsesszem, ha a következő 'labor' vizsgán 15-ből akár 1 pontot is elérek, akkor szóbeli letudva. Vazze, ha akarnék, se tudnék 0 pontot elérni, véletlenül biztos jó lenne valamelyik.. Mellesleg tegnap kihagytam az introductionből: Baján élek és 17 éves vagyok. This is Előd. Nothing more, nothing less.

Fiatalabb voltál, mint én most... Fura, igaz?

Négy bögre tea, két takaró és egy kellemesen mámorító láz: ilyen pillanatokban irigylem igazán azokat, akik képesek elviselni magukon a szöllőzsírféle terápiás vackokat ahelyett, hogy őrült kapálózásba fognának egy kis levegőhöz juttatva a külvilágtól gondosan elszigetelt igencsak érzékeny, puha beszédfelületetüket: reménytelenül, felmorzsolt idegszálakkal; ahogy azt énis teszem.

:Cable One
:Assembly One

Ugye milyen jók ezek az egyes szavak? Nekem is tetszenek. Azért írogatom őket...

Igen, ma itthonmaradtam, és igen már három szem lázcsillapító van bennem valahol, pedig alig múlt dél. Még elkell döntenem, hogy dokihozmenjek, vagy anyámékkal írassak igazolást, ha hazajöttek... Holnap biztos nemfogok itthon maradni...

Ma megint találkoztam Sean Conneryvel, ezúttal a kórházban.

Koradélután:

A PICSÁÉRT KAPCSOLJA MINDENKI KI A MOBILJÁT... FŐLEG MIND A 4-et???!!!! GRRR.

Este:

A FRANCNAK HÍV EGYSZERRE TÖBB EMBER TÖBBSZÖR IS UGYANABBAN A PILLANATBAN. GRRRR.

.. és ha 2 perc múlva visszahívom őket ménem veszik fel??!! ménincs egy normális embernek sem telefonja? ... ki az az ember egyáltalán?...

Széttörtem a billentyűzetem... Gördeszkának fogom használni... megfogom valahogy oldani.

Ennyit a hetemről amin olyan sokat pihentem és a jövőhétről, amikor mégtöbbet fogok pihenni és véletlen sem tartok előadást Kosztolányi és Csáth Géza személyes, művészi és szellemi kapcsolatáról. Nembánom:

Egy hétvégényi tételírás... de nembánom.

megyek aludni...

>:(

Big Long Now

I have cheated death Itself!

Nemcseréltem még ki a billentyűzetem... pedig megígértem, nemcsak magamnak... hanem a blognak is... nekem mindegy, neki nemannyira.

Mentségemre... kivételesen van is kedvem írni, nemmintha lenne miről - persze mikor van miről akkor egyértelmű nemtudok írni, mer' nemvagyok itt - jobb dolgom sajnos nincs.
##5 perces megszakítás##
Perpillanat ott tartok, hogy a sorok elrendezésén gondolkodom, ahelyett hogy kiutat keresnék az elmémben megülő sötétségből és nekem csak rinyálni van kedvem. Sehol senki... Mindenhol mindenki. Athosz beteg, Zack és Head holnap felpakolnak Pécsre, úgyhogy gondolom mindketten pihennek (gondolom együtt.. rohangálva.. sörtszürcsölve.. sebaj csak ne lennék kihagyva), bár nem is kerestem őket agyon, szóval kitudja lehet eljönnének velem valahova, Elődöt nem érem el, Szabi valószínűleg most alszik, mert biztos elértem volna már valamilyen úton-módon (még ha nem is keresem) és a múltkori összegyűlős Zolánál filmnézős-sörözős társaság most lászólag sehol;

Májki lehívott "A kupolához" a partra, bár oda inkább most nemmegyek.. már most túl részeg.. talán a hangján is hallatszik; én tudom.. és nemmerek lemenni hozzá.

#Felhívom Elődöt aztán pótolom a többi bejegyzést..

Nemzeti Büszkeség... mi a szar?

Már magam is elég régóta terveztem írni egy hasonló (tartalmában és természetében ugyanilyen) bejegyzést, de egyszerűbbnek látom elcsenni a következő sorokat meg nem nevezett indokok (idő, kedv, energia) miatt/hiányában:

Nemzeti Büszkeség... mi a szar?

Mostanában sokat beszélgettem... ez azért túlzás. Szóval mostanában PRÓBÁLTAM értelmes beszélgetést folytatni különböző szélsőséges politikai nézeteket valló emberekkel. De róluk majd egy másik bejegyzésben. Így végül eljutottam a hungaristákhoz. Nem kell rögtön megkeresni engem huszan és kiverni az összes fogam, előbb olvassátok végig a bejegyzést és gondolkodjatok el. Ha pedig mégis így tesztek magatokra vessetek, mert ezzel mindent elmondotok magatokról és bebizonyítjátok az igazam.

Szeretjük ezt a kifejezést... hungarista. Ha valaki mindenkit útál aki nem magyar, vagy ha nem is útál (ez a jobbik eset) akkor arra a legbüszkébb a világon, hogy magyar, általában arra mondjuk, hogy hungarista. Lehet ezt a példát a világ összes nemzetére mondani ám, nem kell megijedni, hogy csak mi vagyunk ilyenek. Amerikaiak is ilyenek, olaszok is, kóreaiak... a világ nemzeteinek lakosságának a 99% büszke rá, hogy ő éppen ahhoz a néphez tartozik és arra a legbüszkébb a világon. Ez egy bizonyos határig jó... tudjuk honnan jöttünk, ne felejtsük el kik vagyunk. De ha ilyen hungarista szintre jut a dolog, vagy hogy mással példálózzak utalok az amerikaiak végtelen patriotizmusára, akkor egy kicsit kiborul az a bili... amit előzőleg jól teleszartak hülyeségekkel.

Na most azt tudni kell rólam, hogy bár sokszor... na jó legtöbb esetben nem látszik, de próbálok mindent kő kemény hideg logikával követni, az egyszerűség kedvéért. Feltettem tehát magamnak a kérdést... miért is arra a lebüszkébb a világon valaki, hogy magyar? Egy bizonyos nemzethez tartozás nem egy önmagunk által elért eredmény, nem egy saját erőfeszítéseink révén bemutatott különlegesség, nem kell érte tennünk semmit. Ilyennek születtünk. Mindenki olyannak született amilyennek. De ezt sok seggtitán barbár, korlátolt elméjű agymosott barom nem képes felfogni és ebből születik az összes gyűlölködés is.

Egy embert ne az minősítsen, ne az nyomja rá a bélyeget, hogy honnan jött. Lehet orosz, kínai, maláj, afrikai vagy bármi más. Az embereket az minősítse, hogy hogyan cselekszik, mert a cselekedeteink határozzák meg azt, hogy kik is vagyunk valójában. A kimondott szavaink (már amik fontosak és komolyan vett szavak) és a cselekedeteink.

Szóval visszakanyarodva az eredeti kérdéshez. Miért erre a legbüszkébb a világon valaki.... hogy magyar? A kultúránk miatt, a történelmünk végett? A legtöbb és ismétlem a legtöbb, tehát nem mindegyik hungarista legjobb észrevételeim szerint szart sem tud a kultúránkról, sem a történelmünkről. Majdnem csak Trianont tudják szajkózni, de ezen kívül mást nem tudnak mondani.

Ehhez hozzátartozik, hogy a történelmünkre büszke lenni balgaság mert azt nem mi értük el hanem az őseink. Legtöbbünk lófaszt sem tett a hazánkért, ebbe a szavazás sem számít bele ám. Elnyugatiasodott, fogyasztói társadalommá váltunk akik a komfort érzet miatt sodródunk az árral és torony magasról szarunk arra, hogy bármit is javuljon a helyzet. Ez alól nem vagyok kivétel én sem... éppen blogot írok és jártatom a virtuális pofámat ahelyett, hogy tennék valami érdemlegeset.

A cigányverés, a lázadás, a tüntetés és a közbotrány okozás NEM számít bele abba a körbe, amit érdemlegesnek nevezünk. A "GYURCSÁNY TAKARODJ" skandálás, a politkusok hibáztatása, a lázongások és az agymosó propaganda hirdetése szintén nem tartozik ebbe a kategóriába. Az elmút, durván száz évben semmi olyat nem tett ez az ország, ami feljebb emelt volna minket, csak a múlton nyammogott és panaszkodott mint egy hülye picsa. Az ország alatt pedig a lakosságot értem, mert egy országot a lakosai teszik azzá ami. A nép és nem a politikusok. Ha hagyjuk hogy elnyomjanak és az orrunknál fogva vezessenek minket az nem az ő hibájuk, hanem a miénk mert ilyen tesze tosza faszfejek vagyunk akik csak a pofájukat jártatják.


Tehát felteszem újra a kérdést. Mire és miért is vagytok ti annyira büszkék?

Bejegyezte: Mykee dátum: 2008 Szeptember 02. 19:40

Tudom, olvastam a kommenteket, de most túl fáradt vagyok az egyenként való viszont válaszolgatásra, majd pótolom... de tényleg. Péntekre feltehetőleg már valamivel több életChi tér vissza belém, ha mégsem akkor majd Szombatra lesz bennem sör, ami meg hasonlókép ösztönző tud lenni. Felavatom az új billentyűzetem is; tönkrement a Z betűm... nemmintha furcsálnám, ennyi Urban Dead után nemvéletlen a T melletti betű nemreagál.. (meg a num7etes..)..

Project hetünk lesz, ami azt jelenti, hogy napi 2x3 órában matekkal, magyarral és történelemmel tömik tele majd a fejünket a tanárok (valakinek némettel v. angollal is...), ami aztjelenti, hogy valószínűleg tényleg mind megunjuk az életünket pontban 14:16-kor, ahogy azt a kutatások be is bizonyították; legalábbis nagyon fáradtak leszünk.

Rövidke szünet.. sóhaj:

hétfő	kedd	szerda	csütörtök	péntek
történelem	magyar	matek	?angol?	?angol?
történelem	magyar	matek	?angol?	matek
történelem	magyar	matek	?angol?	magyar
matek	?angol?	történelem	magyar	történelem
matek	?angol?	történelem	magyar	???
matek	?angol?	történelem	magyar	Cortex Damaged