Ma végre leesett az első hó, de délre már el is olvadt az egész... ez így nemvalami tetszetős...

Ma láttam Hermann Göringet a buszon. Oldalról olyan volt kicsit mint Winston Churchill, horpadt fejjel.

Végre vége a hétnek, nekem meg akadt egy kis szabadidőm a mai estére, sszóval elmegyek arra a koncertre amire még Milán invitált talán Szerdán délben. A holnapi napom sem lesz kellemesebb egy szibériai vakációnál, alig hogy végetért volna máris folytatódik a malenkij robot a szombati nappal, mondjuk úgy délelőttől. Athosszal is sikerült végre beszélnem, nemsokára indul a busza Szegedről, szóval olyan 9-fél10 körül Baján is van. Mi addig Zackkel majd Magellánra tombolunk, akármi is az. Ahh... már érzem a számban a sör (nameg a baracklé... mondjuk ezt nemtudom miért) ízét, annyira rég nem csúszott már le egy kicsikorty. Mert sör csak egy van, legalábbis igazi, az pedig az Arany Ászok. Akkor azthiszem ennyi. Megyek fürdeni, öltözni és Zacket várni, aztán lesz ami lesz. Ja és döntöttem, arról nevezem el a kis Caviat, aki a legnagyobb hatást gyakorolja rám az este folyamán. :)
Mondjuk egy-két potyasörrel és whiskyvel.

Szegény picikének még mindig nemtaláltam nevet. Pedig már gondolkodtam rajta és bár hófehér, valahogy a Nukleáris Tél és a Jégkirálynő nem illik rá, a Hófehérke pedig túl snassz... Jóhír mindenesetre, hogy valószínűleg az este összebarátkoztak és már nem olyan félős, mint volt, ami pedig az étvágyát illeti, háát fogalmazzunk úgy, hogy a fejét nemsokat láttam. Ha nem éppen a táljába próbál kaja után kutatva elveszni, akkor háttal parkol az edényében. Ccuki.

Na vajon kit kaptam... helyesbítek: kaptunk ma?:)
Ígyvan, egy édes kis Hartley malacot, fehér bolyhos bundával, már-már vérben forgó bíbor szemekkel. Szegénynek egyelőre úgytűnik gondjai vannak a beilleszkedéssel, nem is beszélve arról, hogy Taffin állandóan összeugrálja. Hmm, miért szól az elmúlt jópár bejegyzésem tengerimalacokról?

Egyszerűen egy percem sincs, hogy kifújjam magam mostanság. Hihetetlen ez az eszméletlen rohanás nap-mint-nap és még csak most kezdődött el a hét. A pontból B pontba rohanhatok, aztán C-be, majd D-be, végül E-be, aholis lefekhetek és alhatok, aztán holnap kezdhetem az egészet az elejéről. Mindegy, legalább nincs időm szegény SqualloGrungera gondolni. Juteszembe... Nemmellesleg szegény Taffin még mindig egyedül van. Most pedig, miután megúsztam egy dolgozatot fakultáción, mehetek enni és öltözni, ugyanis következik D-pont. Godspeed nekem.