Egyszerűen egy percem sincs, hogy kifújjam magam mostanság. Hihetetlen ez az eszméletlen rohanás nap-mint-nap és még csak most kezdődött el a hét. A pontból B pontba rohanhatok, aztán C-be, majd D-be, végül E-be, aholis lefekhetek és alhatok, aztán holnap kezdhetem az egészet az elejéről. Mindegy, legalább nincs időm szegény SqualloGrungera gondolni. Juteszembe... Nemmellesleg szegény Taffin még mindig egyedül van. Most pedig, miután megúsztam egy dolgozatot fakultáción, mehetek enni és öltözni, ugyanis következik D-pont. Godspeed nekem.