Megvan a jogsi, a fejem is hébe-hóba megvan még, egyszerűen csak nincs már kedvem és életerőm írni. Szarban vagyok, nagy szarban és már hiába is kötöm le a felesleges energiáimat, vagy terelem a figyelmem, nyárig biztos nem lelek nyugalomra... Addig bizony még sok idő van... Újabban gyötör a nosztalgia (újracsak... milyen bizarr... nosztalgiáról van szó és majdnem háromszor megemlítettem már az "új" szót), a mi-lett-volna-ha dolgokon jár az eszem és közben mégis a jövőre igyekszek koncentrálni... már amennyire megy. Perpillanat csak pár aprócska dolog foglalkoztat, azokba pedig időbe telik belefogni... Arh, gondtalan élet.