Lassacskán összehozom az egyhetes bejegyzéseimet, bár most jobban foglalkoztat - így elalvás előtt - hogy ha vegyük, végtelen számú realitás létezik, ami nem hozzánk egyénekhez képest relatív, hanem a dolgok összességéhez (bár ez így sem teljesen helyes), akkor vajon ezek közül többen létezünk (talán élünk..), mint ahányban már meghaltunk, esetleges soha nem is voltunk jelen?

Hazajöttem és visszanézve egy-két induláselőtti üzenetemet... ennyire még sosem "gépeltem félre" részegen. Hejesírási hiba amúgy is előfordul, de hogy 2008 Július 13-án azt írjam, hogy 2008 Június 14-ig távolleszek... az sejtethet valamit.

Hello, lányok.

Már valamennyi rendelkezésreálló végtagomon sem tudnám megszámlálni hányszor fordult elő velem a következő szituáció:

Én, azaz Én a nap folyamán elindulok valamerrefelé, majd összetalálkozok utam egy véletlenszerű pontján egy (sokszor nemkissé ittas) férfitársammal, aki azon nyomban hangot ad közeledési szándékának, amit később általában egy zavarbaesett felismerés követ - no nem az én részemről, nekem maximum a kifejletlen végkifejlet miatt fájhat a szívem ×D - vagy éppen nem...

A következő esetben már nem az oly kellemetesen illumináló szeszesital okozta a tévedést, hanem a világítástechnika: Éppen egy bazár sarkán sétáltam el egy csapat 14 éves szuperpuma mellett az éjjeli órákban, mikor egy a szomszédban ácsorgó boyband egyik tejfölösszájú harmincas tagja felneszelt lelkes öngyújtóválogatásom közepette, majd hamarosan egy - nemtúl maszkulin - társa is követte. Ekkor az elsőként felszólaló kétségbeesett hangnemen a következő kérdést vette felém:

-Hú, várjá teis pasivagy, nem?
-Hát lélekben.

(nohátpersze nemtudom mindig ilyen frappánsan kivágni magam a dologból)

Megjegyzendő egy kísértetiesen hasonló eset játszódott le péntek este...

Nade nézzük egy kicsit a dolgok másik, kicsit derűsebb és énközpontúbb... erh vonatkozásúbb oldalát. Személy szerint egyszer vettem le a szemem az utcakőről és helyeztem a tekintetem fertájmagasságba - és aki ismer tudja, hogy ilyet ritkán teszek (nem vagyok az a tipikus utánafordulós fajta).. aki mégjobban ismer pedig tudja, hogy az útról úgyszintén ritkán veszem le tekintetem -, eztkövetően figyeltem fel a természet-e csodás, kerek és formás példányára, amint éppen az orrom előtt oly kecsesen ringatózik fel, s-alá. Meg is fordult bennem a nyálcsorgató tinifilmekből jólismert gondolat:
"Deszeretnék a barátja lenni"
Kicsivel később, mikor megfordult rájöttem, hogy egész végig Mester Uraság ballagott előttem.

A végkifejleteket tekintve talán kicsit elszomorítóan hathatna emberi mivoltomra, sármomra, vonzerőmre és miegysmás nyalánkságokra, csüggedni azért nemszabad, éshát Szabit alapulvéve a legjobb pasikból nézik ki a legjobb nőket..

×D

Most értem haza a halászléfőzőről, ami bánatomra hihetetlenül gyorsan elrohant, ám ennek ellenére egész élvezetes volt... holnap pedig irány a Balaton Sound Siófokon, aztán pedig Lelle és Fenyves... jólesz...

Helyewssírási hibéázokk

Szerkesztve 6:05 : látom megvolt a napi drunkpost... és mellesleg hogy írhattam én ezt fél órával korábban, hogy tényleg hazaértem volna??

No van halunk, sörünk, töményünk, asztalunk, hangulatunk. Ide azt a halászlevet ejjj de jó lesz, főleg ha belegondolok, hogy 5 óra múlva milyen jó állapotban leszünk. Hol is leszünk? Meg nem baj ha vízes a fa? Igaz, nem tudtok válaszolni. Nembaj, reméljük nem lesz semmi gond. Góródjunk hát Athoszékhoz.

___________________________________________________________________
...valahogy így írtam a nagynevezetes napról megközelítőleg 3 évvel ezelőtt. Sokat nemtudok hozzátenni a dologhoz - mostis valahogy így néz ki a felállás és perceken belül indulok is Athoszhoz, csak előbb még keresek egy tisztességesen szakadt farmert - felöltöm tehát az ingem és igenis mindent megteszek, hogy az este úgyvégezze mint a képen.

Most jövök rá, hogy gyakorlatilag nem tudom mi történhetett velem az elmúlt 6 napban, hiába próbálom nem jut eszembe semmi- nemhogy valami említésreméltó. Egyszerűen semmi.

A világra vall, hogy egyetlen dolog szinte ugyanazon pillanatban egyszerre több szerkezet egész eddig tökéletesen működő összhangját képes - önmagára nézve kockázat és problémamentesen - a tökéletes semmiséggel egyenlővé tenni... már-már nem létezővé tenni. Bár mindez mérlegelés kérdése. Talán az egyik megoldás jobb mint a másik: egyszerűbb és fájdalommentes.
Jóljönne az a bizonyos távirányító.

Az oroszok csak azért nyerték meg a háborút, mert több emberük volt, mint az oroszoknak tölténye.

Ez volt az eddigi leghuzamosabb harminckétóra - a délutánjával és estéjével - leginkább reggelével. Még mindig kísért a kétszerkétdeci Becherovka.

Holnap reggel mesélek magamnak: de előbb alszok egyet este tizenegykor.

aaA picsába már hogy nem lehetek a saját szobámban egy percig egyes egyedül....