Én, azaz Én a nap folyamán elindulok valamerrefelé, majd összetalálkozok utam egy véletlenszerű pontján egy (sokszor nemkissé ittas) férfitársammal, aki azon nyomban hangot ad közeledési szándékának, amit később általában egy zavarbaesett felismerés követ - no nem az én részemről, nekem maximum a kifejletlen végkifejlet miatt fájhat a szívem ×D - vagy éppen nem...
A következő esetben már nem az oly kellemetesen illumináló szeszesital okozta a tévedést, hanem a világítástechnika: Éppen egy bazár sarkán sétáltam el egy csapat 14 éves szuperpuma mellett az éjjeli órákban, mikor egy a szomszédban ácsorgó boyband egyik tejfölösszájú harmincas tagja felneszelt lelkes öngyújtóválogatásom közepette, majd hamarosan egy - nemtúl maszkulin - társa is követte. Ekkor az elsőként felszólaló kétségbeesett hangnemen a következő kérdést vette felém:
-Hú, várjá teis pasivagy, nem?
-Hát lélekben.
(nohátpersze nemtudom mindig ilyen frappánsan kivágni magam a dologból)
Megjegyzendő egy kísértetiesen hasonló eset játszódott le péntek este...
Nade nézzük egy kicsit a dolgok másik, kicsit derűsebb és énközpontúbb... erh vonatkozásúbb oldalát. Személy szerint egyszer vettem le a szemem az utcakőről és helyeztem a tekintetem fertájmagasságba - és aki ismer tudja, hogy ilyet ritkán teszek (nem vagyok az a tipikus utánafordulós fajta).. aki mégjobban ismer pedig tudja, hogy az útról úgyszintén ritkán veszem le tekintetem -, eztkövetően figyeltem fel a természet-e csodás, kerek és formás példányára, amint éppen az orrom előtt oly kecsesen ringatózik fel, s-alá. Meg is fordult bennem a nyálcsorgató tinifilmekből jólismert gondolat:
"Deszeretnék a barátja lenni"
Kicsivel később, mikor megfordult rájöttem, hogy egész végig Mester Uraság ballagott előttem.
A végkifejleteket tekintve talán kicsit elszomorítóan hathatna emberi mivoltomra, sármomra, vonzerőmre és miegysmás nyalánkságokra, csüggedni azért nemszabad, éshát Szabit alapulvéve a legjobb pasikból nézik ki a legjobb nőket..
×D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése