Úgylátszik eddigi életemben még nem szídtam eleget istent (neem... nem rossz a helyesírásom...). Ma reggel felkeltem, aztán csodálkoztam, hogy miért fekszik szegényke a háza előtt, kint, nem bent. Odamentem, símogattam, legalább két percig, ezután már kicsit kezdett aggasztani a dolog, hogy mégcsak megsem mozdult, mégcsak hangot sem adott az tetszésének vagy nemtetszésének... Mintha hideg is lett volna egy kicsit. Pánikba estem.. hívtam anyámat. Már nincs többé. Márcsak fekszik mozdulatlanul, nehezebben mint valaha. Nem fog már többet enni, pattogni, sétálni, felfedezőkörütakra császkálni.. és mindez egy hét után olyan kurva nagy indulatokat szabadít fel bennem... és NEM kevésbé rossz érzés most, mintha 2-3 hónap múlva következett volna be... így talán mégrosszabb is, mert kitudja ha máshoz kerül, talán jobb élete lett volna, mint itt a valamivel több mint egy hét alatt. Squallo meghalt.. és mégcsak egy képet sem tudok kirakni ide róla, hogy emlékezzek rá. Azthittem még ráérek vele. Mégcsak nem is a szabad ég alatt halhatott meg.