2008. június 24., kedd
2008. június 20., péntek
Egy pillangóval álmodtam. Tél volt és egy ismerős helyen voltunk, talán tudom is hol lehet, de nem is ez a lényeg... akkor sem ennek tulajdonítottam jelentőséget. Most sem.
Emlékszem, hogy volt ott rengeteg kékes-zöld szerű gyönyörűszép kristály, mintha egy nyaklánc lett volna, bár azis meglehet hogy az akkor bemutatott felettébb felesleges, ám annál látványosabb és emberfeletti akrobatikát igénylő mutatványaimban hivatott segíteni, melyet egyik oszlopról a másikra való átjutásomhoz használtam, gyaloglás helyett. Emlékszem, mindez ott volt abban a kis fordulóban az iskola mögött, annál a sárga oszlopnál, ami onnan már nem is hiányozhat, hiszen nélküle a világ már nem lenne világ. Milyen fura, hiszen sosem jártam ott veled, nemde? Lehet elkellett volna mennünk egyszer arrafelé. Félálom volt. Azt mondják, ha az ember félig ébren van és félig alszik, az érzékek és az érzések sokkal inkább kiéleződnek, akkor álmodod és éled meg a körülötted lévő világot teljes valódban, olyankor igazán önmagad vagy, olyankor tudsz mindenről, semmit sem felejtesz el, akkor minden apró gonoszságod, bűnöd és ballépésed a fejedben van. Ilyenkor nem gyötör a bűntudat, nem szabadulni akarsz tőle: hanem segíteni rajta. Segíthetnék is rajta, talán meg is könnyebbülne a lelkem, de az elmém még mindig nem tudná megmagyarázni, hogy mit és miért tettem, mi miatt voltam dühös, mikor nem is volt okom rá, talán könnyebb lett volna ha haragszik, mert könnyebb lett volna... Dehát miis a pillangók dolga, ha nem a megbocsátás? Én csak követni akartam, vígasztalni mikor látszott, hogy nincs is rá szüksége, hogy nem várja el tőlem, de én csak biztonságban akartam tudni, bár tudta ő hogy hova megy, én csak vigyázni akartam rá, bár nem szerettem volna... azthiszem... nemszerettem... egész biztosan... Az ember befogja a pillangót és gyönyörködik benne, bár az szabadulna, nem engedi: mert kitudja meddig láthat még egy ilyen csodát az életben és hányszor? Én repülni szeretném látni, nem gyönyörködni akarok benne. Szabadulnék, de itt ő nem enged, pedig mégcsak nem is látom igazán.
Emlékszem, hogy volt ott rengeteg kékes-zöld szerű gyönyörűszép kristály, mintha egy nyaklánc lett volna, bár azis meglehet hogy az akkor bemutatott felettébb felesleges, ám annál látványosabb és emberfeletti akrobatikát igénylő mutatványaimban hivatott segíteni, melyet egyik oszlopról a másikra való átjutásomhoz használtam, gyaloglás helyett. Emlékszem, mindez ott volt abban a kis fordulóban az iskola mögött, annál a sárga oszlopnál, ami onnan már nem is hiányozhat, hiszen nélküle a világ már nem lenne világ. Milyen fura, hiszen sosem jártam ott veled, nemde? Lehet elkellett volna mennünk egyszer arrafelé. Félálom volt. Azt mondják, ha az ember félig ébren van és félig alszik, az érzékek és az érzések sokkal inkább kiéleződnek, akkor álmodod és éled meg a körülötted lévő világot teljes valódban, olyankor igazán önmagad vagy, olyankor tudsz mindenről, semmit sem felejtesz el, akkor minden apró gonoszságod, bűnöd és ballépésed a fejedben van. Ilyenkor nem gyötör a bűntudat, nem szabadulni akarsz tőle: hanem segíteni rajta. Segíthetnék is rajta, talán meg is könnyebbülne a lelkem, de az elmém még mindig nem tudná megmagyarázni, hogy mit és miért tettem, mi miatt voltam dühös, mikor nem is volt okom rá, talán könnyebb lett volna ha haragszik, mert könnyebb lett volna... Dehát miis a pillangók dolga, ha nem a megbocsátás? Én csak követni akartam, vígasztalni mikor látszott, hogy nincs is rá szüksége, hogy nem várja el tőlem, de én csak biztonságban akartam tudni, bár tudta ő hogy hova megy, én csak vigyázni akartam rá, bár nem szerettem volna... azthiszem... nemszerettem... egész biztosan... Az ember befogja a pillangót és gyönyörködik benne, bár az szabadulna, nem engedi: mert kitudja meddig láthat még egy ilyen csodát az életben és hányszor? Én repülni szeretném látni, nem gyönyörködni akarok benne. Szabadulnék, de itt ő nem enged, pedig mégcsak nem is látom igazán.
Vajon Miért fenekelték el Nacsát?
Rögtön kiderül.
Ezekkel a szavakkal a fejemben ébredtem mostanában eléggé regulárissá váló tévéelőttikésődélutánelalvásomból az imént. A Pulitzert érő sztoriról pedig nem más mint a Tv2 tudósít majd minket perceken belül!
De előbb egy kis orrszarvú spermavadászat:
Nézzétek ti is velünk együtt, hogyan fejik meg egy fekete orrszarvú prosztatáját!
Soha sem mertem volna ilyen változatos, ilyen színvonalas kínálatról álmodni.
Ezekkel a szavakkal a fejemben ébredtem mostanában eléggé regulárissá váló tévéelőttikésődélutánelalvásomból az imént. A Pulitzert érő sztoriról pedig nem más mint a Tv2 tudósít majd minket perceken belül!
De előbb egy kis orrszarvú spermavadászat:
Nézzétek ti is velünk együtt, hogyan fejik meg egy fekete orrszarvú prosztatáját!
Soha sem mertem volna ilyen változatos, ilyen színvonalas kínálatról álmodni.
2008. június 17., kedd
2008. június 16., hétfő
2008. június 13., péntek
2008. június 11., szerda
2008. június 9., hétfő
Három plusz az Ötödik pont
Majd én csinálok magamnak mégtöbb problémát.
Az elmúlt pár hétben azon gondolkodtam, hogy vajon mivel tehetnék szert hosszabb távon (vagy legalábbis egyszeri, de tetemes) jövedelemre, éspedig a hálón böngészve a következő konklúzió tárult elém:
Szerintem lassan hozzákezdhetnénk az íráshoz, tapasztalatszerzéshez, miegymáshoz.
Lehet inkább csak alaposan kikérdezem Athoszt és Szabit...
Az elmúlt pár hétben azon gondolkodtam, hogy vajon mivel tehetnék szert hosszabb távon (vagy legalábbis egyszeri, de tetemes) jövedelemre, éspedig a hálón böngészve a következő konklúzió tárult elém:
- A fordítás hosszú távon nem túl jövedelmező, hatalmas konkurencia.
- Hazánkban a fizikai munkát (bár személy szerint ezt preferálom) sajnos nem díjazzák agyon.
- Külföldi munka kilőve, mivel sajnos leleszek kötve itthonfelé.
Szerintem lassan hozzákezdhetnénk az íráshoz, tapasztalatszerzéshez, miegymáshoz.
Lehet inkább csak alaposan kikérdezem Athoszt és Szabit...
2008. június 7., szombat
2008. június 6., péntek
2008. június 5., csütörtök
Hazaérnek, nemsokára.
A szobámban romformációban hevernek a ruhadarabok és egyéb azonosítatlan fémalkatrészek.
A francba, a pizzaszósz ellett cseszve.
A nővéremék este tizenegykor érnek haza nekem pedig egész addig fentkell maradnom.
Holnap reggel nulladik, öt órai felkelés.
A francba, elcsesztük a pizzát. Csinálok egy kis teát.
A szobámban romformációban hevernek a ruhadarabok és egyéb azonosítatlan fémalkatrészek.
A francba, a pizzaszósz ellett cseszve.
A nővéremék este tizenegykor érnek haza nekem pedig egész addig fentkell maradnom.
Holnap reggel nulladik, öt órai felkelés.
A francba, elcsesztük a pizzát. Csinálok egy kis teát.
2008. június 4., szerda
2008. június 2., hétfő
Kirándulás? .. Kiruccanás? Inkább.
Egész jó volt, leginkább a zsírtéglák és a recordstore maradt meg bennem, afféle ép emlékként. Nem lenne rossz visszaemlékezni a részletekre,
Volt bunkerkórház és budaivár és lift és éjjeli szállás, egy hormon-és-ögó túltengéses szobatárs és féltucat félrészeg focidrukker és árkád és sugár és körtéskörtnicédék és hangrendszerünk és egy sötét szoba, egy régi programmal, rettentő kényelmetlen előadásmóddal és unalmas ülőhelyekkel. Valahogy több nemjut eszembe. Beszélgettünk és volt H.G. és páran szögeltek is. Életemben nem blicceltem ennyit villamoson. Egyáltalán nem blicceltem még ennyit. Magamra nem is mondanám, hogy blitzelő, csak a többiek akartak elfutni. Én nem sietek sehova.
Azthiszem ehhez [a bejegyéshez] én már nemtérek vissza.
Egész jó volt, leginkább a zsírtéglák és a recordstore maradt meg bennem, afféle ép emlékként. Nem lenne rossz visszaemlékezni a részletekre,
Volt bunkerkórház és budaivár és lift és éjjeli szállás, egy hormon-és-ögó túltengéses szobatárs és féltucat félrészeg focidrukker és árkád és sugár és körtéskörtnicédék és hangrendszerünk és egy sötét szoba, egy régi programmal, rettentő kényelmetlen előadásmóddal és unalmas ülőhelyekkel. Valahogy több nemjut eszembe. Beszélgettünk és volt H.G. és páran szögeltek is. Életemben nem blicceltem ennyit villamoson. Egyáltalán nem blicceltem még ennyit. Magamra nem is mondanám, hogy blitzelő, csak a többiek akartak elfutni. Én nem sietek sehova.
Azthiszem ehhez [a bejegyéshez] én már nemtérek vissza.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
