Egy pillangóval álmodtam. Tél volt és egy ismerős helyen voltunk, talán tudom is hol lehet, de nem is ez a lényeg... akkor sem ennek tulajdonítottam jelentőséget. Most sem.
Emlékszem, hogy volt ott rengeteg kékes-zöld szerű gyönyörűszép kristály, mintha egy nyaklánc lett volna, bár azis meglehet hogy az akkor bemutatott felettébb felesleges, ám annál látványosabb és emberfeletti akrobatikát igénylő mutatványaimban hivatott segíteni, melyet egyik oszlopról a másikra való átjutásomhoz használtam, gyaloglás helyett. Emlékszem, mindez ott volt abban a kis fordulóban az iskola mögött, annál a sárga oszlopnál, ami onnan már nem is hiányozhat, hiszen nélküle a világ már nem lenne világ. Milyen fura, hiszen sosem jártam ott veled, nemde? Lehet elkellett volna mennünk egyszer arrafelé. Félálom volt. Azt mondják, ha az ember félig ébren van és félig alszik, az érzékek és az érzések sokkal inkább kiéleződnek, akkor álmodod és éled meg a körülötted lévő világot teljes valódban, olyankor igazán önmagad vagy, olyankor tudsz mindenről, semmit sem felejtesz el, akkor minden apró gonoszságod, bűnöd és ballépésed a fejedben van. Ilyenkor nem gyötör a bűntudat, nem szabadulni akarsz tőle: hanem segíteni rajta. Segíthetnék is rajta, talán meg is könnyebbülne a lelkem, de az elmém még mindig nem tudná megmagyarázni, hogy mit és miért tettem, mi miatt voltam dühös, mikor nem is volt okom rá, talán könnyebb lett volna ha haragszik, mert könnyebb lett volna... Dehát miis a pillangók dolga, ha nem a megbocsátás? Én csak követni akartam, vígasztalni mikor látszott, hogy nincs is rá szüksége, hogy nem várja el tőlem, de én csak biztonságban akartam tudni, bár tudta ő hogy hova megy, én csak vigyázni akartam rá, bár nem szerettem volna... azthiszem... nemszerettem... egész biztosan... Az ember befogja a pillangót és gyönyörködik benne, bár az szabadulna, nem engedi: mert kitudja meddig láthat még egy ilyen csodát az életben és hányszor? Én repülni szeretném látni, nem gyönyörködni akarok benne. Szabadulnék, de itt ő nem enged, pedig mégcsak nem is látom igazán.