Első a sorban. Sinatra, Frank, 1955, nagy visszatérés. Többet nem is tennék hozzá...
Bár különösebben semelyik szám nem emelkedik ki a többi közül, egyik mellett sem lehet csak úgy elmenni. A maga 16 számával és közel 50 percével ma már lassan harmadszorra pörög le a lejátszón. Bár számomra olybá tűnik az egész lemez hangzásvilága (itt-ott kisebb megszakításokkal) gyakorlatilag teljesen azonos mintegy egyetlen hatalmas kompozícióvá egyesül... de ebben ugye semmi rossz? :)
Szóval, szót se többet: Egyszerűen megunhatatlan. Bár nem a legmaradandóbb Sinatra alkotás, de hihetetlen hangulatos, még biztos nagyon sokszor előveszem majd, főleg a téli estéken.
★
A velem ütköző vélemények a botfülemnek és zenei hozzá nem értésemnek köszönhetőek... :P
A későbbiekben bevezetek egy másféle értékelési rendszert, egyelőre még nem tisztázott alapokon, természetesen mindenféle szakmai belsőségtől és hozzáértés nélkül, tetszés-nem tetszés alapon. Egyelőre maradjanak csak a csillagok, meg a morcos kis fejek. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Látom, megúntad...
Megjegyzés küldése