Lassacskán összehozom az egyhetes bejegyzéseimet, bár most jobban foglalkoztat - így elalvás előtt - hogy ha vegyük, végtelen számú realitás létezik, ami nem hozzánk egyénekhez képest relatív, hanem a dolgok összességéhez (bár ez így sem teljesen helyes), akkor vajon ezek közül többen létezünk (talán élünk..), mint ahányban már meghaltunk, esetleges soha nem is voltunk jelen?

Hazajöttem és visszanézve egy-két induláselőtti üzenetemet... ennyire még sosem "gépeltem félre" részegen. Hejesírási hiba amúgy is előfordul, de hogy 2008 Július 13-án azt írjam, hogy 2008 Június 14-ig távolleszek... az sejtethet valamit.

Hello, lányok.

Már valamennyi rendelkezésreálló végtagomon sem tudnám megszámlálni hányszor fordult elő velem a következő szituáció:

Én, azaz Én a nap folyamán elindulok valamerrefelé, majd összetalálkozok utam egy véletlenszerű pontján egy (sokszor nemkissé ittas) férfitársammal, aki azon nyomban hangot ad közeledési szándékának, amit később általában egy zavarbaesett felismerés követ - no nem az én részemről, nekem maximum a kifejletlen végkifejlet miatt fájhat a szívem ×D - vagy éppen nem...

A következő esetben már nem az oly kellemetesen illumináló szeszesital okozta a tévedést, hanem a világítástechnika: Éppen egy bazár sarkán sétáltam el egy csapat 14 éves szuperpuma mellett az éjjeli órákban, mikor egy a szomszédban ácsorgó boyband egyik tejfölösszájú harmincas tagja felneszelt lelkes öngyújtóválogatásom közepette, majd hamarosan egy - nemtúl maszkulin - társa is követte. Ekkor az elsőként felszólaló kétségbeesett hangnemen a következő kérdést vette felém:

-Hú, várjá teis pasivagy, nem?
-Hát lélekben.

(nohátpersze nemtudom mindig ilyen frappánsan kivágni magam a dologból)

Megjegyzendő egy kísértetiesen hasonló eset játszódott le péntek este...

Nade nézzük egy kicsit a dolgok másik, kicsit derűsebb és énközpontúbb... erh vonatkozásúbb oldalát. Személy szerint egyszer vettem le a szemem az utcakőről és helyeztem a tekintetem fertájmagasságba - és aki ismer tudja, hogy ilyet ritkán teszek (nem vagyok az a tipikus utánafordulós fajta).. aki mégjobban ismer pedig tudja, hogy az útról úgyszintén ritkán veszem le tekintetem -, eztkövetően figyeltem fel a természet-e csodás, kerek és formás példányára, amint éppen az orrom előtt oly kecsesen ringatózik fel, s-alá. Meg is fordult bennem a nyálcsorgató tinifilmekből jólismert gondolat:
"Deszeretnék a barátja lenni"
Kicsivel később, mikor megfordult rájöttem, hogy egész végig Mester Uraság ballagott előttem.

A végkifejleteket tekintve talán kicsit elszomorítóan hathatna emberi mivoltomra, sármomra, vonzerőmre és miegysmás nyalánkságokra, csüggedni azért nemszabad, éshát Szabit alapulvéve a legjobb pasikból nézik ki a legjobb nőket..

×D

Most értem haza a halászléfőzőről, ami bánatomra hihetetlenül gyorsan elrohant, ám ennek ellenére egész élvezetes volt... holnap pedig irány a Balaton Sound Siófokon, aztán pedig Lelle és Fenyves... jólesz...

Helyewssírási hibéázokk

Szerkesztve 6:05 : látom megvolt a napi drunkpost... és mellesleg hogy írhattam én ezt fél órával korábban, hogy tényleg hazaértem volna??

No van halunk, sörünk, töményünk, asztalunk, hangulatunk. Ide azt a halászlevet ejjj de jó lesz, főleg ha belegondolok, hogy 5 óra múlva milyen jó állapotban leszünk. Hol is leszünk? Meg nem baj ha vízes a fa? Igaz, nem tudtok válaszolni. Nembaj, reméljük nem lesz semmi gond. Góródjunk hát Athoszékhoz.

___________________________________________________________________
...valahogy így írtam a nagynevezetes napról megközelítőleg 3 évvel ezelőtt. Sokat nemtudok hozzátenni a dologhoz - mostis valahogy így néz ki a felállás és perceken belül indulok is Athoszhoz, csak előbb még keresek egy tisztességesen szakadt farmert - felöltöm tehát az ingem és igenis mindent megteszek, hogy az este úgyvégezze mint a képen.

Most jövök rá, hogy gyakorlatilag nem tudom mi történhetett velem az elmúlt 6 napban, hiába próbálom nem jut eszembe semmi- nemhogy valami említésreméltó. Egyszerűen semmi.

A világra vall, hogy egyetlen dolog szinte ugyanazon pillanatban egyszerre több szerkezet egész eddig tökéletesen működő összhangját képes - önmagára nézve kockázat és problémamentesen - a tökéletes semmiséggel egyenlővé tenni... már-már nem létezővé tenni. Bár mindez mérlegelés kérdése. Talán az egyik megoldás jobb mint a másik: egyszerűbb és fájdalommentes.
Jóljönne az a bizonyos távirányító.

Az oroszok csak azért nyerték meg a háborút, mert több emberük volt, mint az oroszoknak tölténye.

Ez volt az eddigi leghuzamosabb harminckétóra - a délutánjával és estéjével - leginkább reggelével. Még mindig kísért a kétszerkétdeci Becherovka.

Holnap reggel mesélek magamnak: de előbb alszok egyet este tizenegykor.

aaA picsába már hogy nem lehetek a saját szobámban egy percig egyes egyedül....

Rövidesen boldogság a köbön Májkival, Szabival és Gyurikával. Végre... alcohole.

Íjj íjj íjjj deszétvagyok csúszva. Kilenc előtt sosem voltam még ennyire betrombitálva.
Integettem is... még... sokat.

Egy pillangóval álmodtam. Tél volt és egy ismerős helyen voltunk, talán tudom is hol lehet, de nem is ez a lényeg... akkor sem ennek tulajdonítottam jelentőséget. Most sem.
Emlékszem, hogy volt ott rengeteg kékes-zöld szerű gyönyörűszép kristály, mintha egy nyaklánc lett volna, bár azis meglehet hogy az akkor bemutatott felettébb felesleges, ám annál látványosabb és emberfeletti akrobatikát igénylő mutatványaimban hivatott segíteni, melyet egyik oszlopról a másikra való átjutásomhoz használtam, gyaloglás helyett. Emlékszem, mindez ott volt abban a kis fordulóban az iskola mögött, annál a sárga oszlopnál, ami onnan már nem is hiányozhat, hiszen nélküle a világ már nem lenne világ. Milyen fura, hiszen sosem jártam ott veled, nemde? Lehet elkellett volna mennünk egyszer arrafelé. Félálom volt. Azt mondják, ha az ember félig ébren van és félig alszik, az érzékek és az érzések sokkal inkább kiéleződnek, akkor álmodod és éled meg a körülötted lévő világot teljes valódban, olyankor igazán önmagad vagy, olyankor tudsz mindenről, semmit sem felejtesz el, akkor minden apró gonoszságod, bűnöd és ballépésed a fejedben van. Ilyenkor nem gyötör a bűntudat, nem szabadulni akarsz tőle: hanem segíteni rajta. Segíthetnék is rajta, talán meg is könnyebbülne a lelkem, de az elmém még mindig nem tudná megmagyarázni, hogy mit és miért tettem, mi miatt voltam dühös, mikor nem is volt okom rá, talán könnyebb lett volna ha haragszik, mert könnyebb lett volna... Dehát miis a pillangók dolga, ha nem a megbocsátás? Én csak követni akartam, vígasztalni mikor látszott, hogy nincs is rá szüksége, hogy nem várja el tőlem, de én csak biztonságban akartam tudni, bár tudta ő hogy hova megy, én csak vigyázni akartam rá, bár nem szerettem volna... azthiszem... nemszerettem... egész biztosan... Az ember befogja a pillangót és gyönyörködik benne, bár az szabadulna, nem engedi: mert kitudja meddig láthat még egy ilyen csodát az életben és hányszor? Én repülni szeretném látni, nem gyönyörködni akarok benne. Szabadulnék, de itt ő nem enged, pedig mégcsak nem is látom igazán.

Vajon Miért fenekelték el Nacsát?

Rögtön kiderül.

Ezekkel a szavakkal a fejemben ébredtem mostanában eléggé regulárissá váló tévéelőttikésődélutánelalvásomból az imént. A Pulitzert érő sztoriról pedig nem más mint a Tv2 tudósít majd minket perceken belül!

De előbb egy kis orrszarvú spermavadászat:
Nézzétek ti is velünk együtt, hogyan fejik meg egy fekete orrszarvú prosztatáját!

Soha sem mertem volna ilyen változatos, ilyen színvonalas kínálatról álmodni.

Lemértem:

14.52 másodperc alatt magam mögött tudtam az előttem álló borzasztóan komplex vizsgát.

Megjegyzendő, hogy még cipőt venni is volt időm. Ja és már délben itthon voltam.
Mindezt úgy, hogy reggel 8-kor indultam Kecskemétre.

Nemtudom miért gondolom ezt és nem is tudom miért érdemel említést egy bejegyzés formájában, de talán jobb lett volna '89ben születni '90 helyett. A 89 valahogy egészebb számnak tűnik.

jajj: holnap vizsga

Végre vége.

Azthiszem ezt felesleges lenne hosszabban taglalni. Kell egy kis idő az idegeimnek... pihenjünk.

El sem hiszem... túl vagyok a fizika dolgozaton és megvan az osztályzó vizsgám is. Már lassan meg is nyugodhatok, talán két nap alatt már nem történik velem semmi rossz. Talán.

Kezdhetem magam becsapni a boldogság ábrándjával.
Elhitetni magammal, hogy örülök.

ITEP üzenete:
az utóbbi 12 év elég fárasztó volt
ITEP üzenete:
főleg így ovoda után
Auric. üzenete:
az biztos
Auric. üzenete:
visszagondolva lehet, hogy akkor kellett volna abbahagyni

Három plusz az Ötödik pont

Majd én csinálok magamnak mégtöbb problémát.

Az elmúlt pár hétben azon gondolkodtam, hogy vajon mivel tehetnék szert hosszabb távon (vagy legalábbis egyszeri, de tetemes) jövedelemre, éspedig a hálón böngészve a következő konklúzió tárult elém:

1. A fordítás hosszú távon nem túl jövedelmező, hatalmas konkurencia.
2. Hazánkban a fizikai munkát (bár személy szerint ezt preferálom) sajnos nem díjazzák agyon.
3. Külföldi munka kilőve, mivel sajnos leleszek kötve itthonfelé.

5. A legkifizetődőbb jövedelemforrás: Melegregények.

Szerintem lassan hozzákezdhetnénk az íráshoz, tapasztalatszerzéshez, miegymáshoz.

Lehet inkább csak alaposan kikérdezem Athoszt és Szabit...

Körülnézek... egyre csak gyarapodnak a pár nappal ezelőtt semmiből feltűnő halmok a szobámban, ahelyett hogy a másik, a helyes véglet felé tartanának.

Valahogy nem akarják összehajtani és a szekrénybetenni magukat.

... holnap fizika nagyfelelés,
imádom a reált...

"+%!#&>#@^ˇ°ˇ"!%"!%"^°&#>&>!"%

+!%!"%/!!"#>@&, Adobe...

gyűlöllek gyűlöllek gyűlöllek...

...valaki megtudna csinálni nekem három kiba ...rongyolt zászlót rendesen??

A közszolgálatra nemsokat adok.

Hazaérnek, nemsokára.

A szobámban romformációban hevernek a ruhadarabok és egyéb azonosítatlan fémalkatrészek.

A francba, a pizzaszósz ellett cseszve.

A nővéremék este tizenegykor érnek haza nekem pedig egész addig fentkell maradnom.

Holnap reggel nulladik, öt órai felkelés.

A francba, elcsesztük a pizzát. Csinálok egy kis teát.

Használd az elméd és Rakd ki belőle:

Boldog szülinapot, édes.