Tegnap, nemis tudom igazán minek a hatására, de végre visszatévedtem az alapokhoz, legalábbis részben, ugyanis manapság igencsak megnehezítik az ember dolgát a hozzáférés terén, főleg ha megvonják a támogatást. Valószínűleg úgy vélik mindez már csak egy régi, elfásult, elfeledett dolog... Nekem nem... Nem sikerült visszatérnem a kezdetek-kezdetére, arra a pontra, mikor megismerkedtem eddigi életemre talán a legnagyobb hatást gyakorló személyével; Detroithoz, ahol zöldfülűként ugyan, de magamhoz mérten egész ügyesen kisegítettem a bajból, hogy a vérvörös ellenségtől, vagy a hatalmas fehér pacáktól, arra már én nem emlékszek, csak a történet későbbi szálaira. Egy napra rá fel is emlegettem neki a dolgot; ott az űr mély kilencesén kezdődött az egész... de mivel is indult?

-Hé, emlékszel rám? Tegnap, délután. Detroitnál. Ott voltam. Kisegítettelek a bajból.
-Aha, már emlékszem. Elfelejtettem megköszönni, nagy segítség voltál haver. Merre is indultál?

A fene sem gondolta volna, hogy egy pillanatnyi bájcsevej, egy percnyi jópofizás, egy órányi lebegés után egyszer majd a testvériességnél kötünk ki. Bő egy hónap után, mégis így is lett. Végre valahára bevettek közéjük. Már énis megvoltam jelölve mint a többiek, mint Ő, mint Ian, ám hiába a kapcsok, hiába a kis és a nagy betűk, nemszámít ha ott van az elején:
az S; a legtöbbször mégis csak ketten voltunk.
Négy év után nemtudom, Ő mire emlékszik, mi rémlik fel neki olykor-olykor a múltról, arról a júliusról, eddig sikerült felejtenie: nekem nem. Most szó szerint az Univerzum másik oldalán állok, már nem is tudom miként férkőzhetnék vissza, oda a kedvenc, régi, öreg helyemre, már nem lenne az igazi, soha nem is lesz és soha nem is lehet már, de nem azért, mert nem azért, mert oda már nem lehet visszatérni, azért mert onnan hiányzik Valaki. A hatás, az irányítás kézbentartása, a mechanizmus, a szellemiség még mindig ugyanaz; hangulata már nincs.

A jelen teljes valójában, már képtelen vagyok elvárni tőle, hogy emlékezzen valami kis foszlányra is azokról az időkről, de ha itt nem sikerül, talán abban a valóságban... világban egyszer majd elérhetem. Ha már érdektelenné is vált a dolog, ha már "nem zavarja" tovább, ha minden érdeklődés kihalt belőle.

Visszatértem, ismét Szabadlándzsás lettem.

Eléggé ideje jár már' írni valamit, főleg hogy az elmúlt húsz napot átnézve mindössze két bejegyzést termett a blogom (persze ezt leszámítva), azok is két szavasak... Nos, ez sem lesz sokkal hosszabb: röviden lejártam a lábam az elmőlt 4-5 órában: orvostól orvosig, azaz kórházból orvoshoz, új háziorvosom van. Egyébként az elmúlt 4 napban szakértője lettem a SMERSH-nek és az olykor arcátlanul piszkos módszereinek. Az új orvosom kicsit hasonlít Jabbára a Csillagok Háborújából, főleg mikor megy a film alatt az a cuki zene, ami legalább annyira cuki, mint Előd kisajátított házicicagyíkjának, ami falatmászik és érdekes gurgulázó-öklendező-fulldokló hangot ad, bár szerinte csak dorombol. Kezdek egyre inkább elmélyülni a Grunge terén, széttekinteni a világban és részletesebben érdeklődni róla, amiről igazából egy ideje azthittem, hogy gátakat szabtak a dolgonak, révén már minden jelentősebb zenekartól ismertem, ha nem mindegyik egykori slágergyanús számukat, de legalább 1-2 közülök, mégis sikerült meglepnem magam. Egész jófej az új orvosom.

Pedig én gyűlölöm...

Büdös tornacipőt nekem. Május végén megyek fel Pestre
Kurt Cobain Conversecsukát venni.

... a converset

U.R.I

NORMÁLIS VAGYTOK??

18

Nem is olyan vészes az élet felnőtten.

Ma elhoztam a dokitól a papirjaimat lévén, hogy - rémes kimondani - felnőtt emberként már nem járhatok gyerekorvoshoz. Csodálkozva eszméltem rá a tényre, hogy annak ellenére, hogy a szovjetkommunista rezsim után, a rendszer(meg)váltás idején születtem, a papírjaim 90%-án ott díszeleg a "kalapács és búzakalász", alatta "Magyar Népköztársaság" felirat, felül pedig "A vörös csillag". Mégiscsak született kommunista lennék? :(

Born to be a communist...

... és most végre tényleg felkelek 4 óra előtt és szerkesztem a bejegyzést. Biztos lesz majd mit.

szerk.: hát, ez nem jött össze...

Nem akarom részletezni a mai napot. Rémes volt. Nem is akarok említést tenni a ma történtekről, nehogy visszatudjak majd emlékezni rá.

Azon kívül, hogy ma mozdulni sem tudtam, nem is volt olyan rossz napom.
Ma délelőtt volt a premierje a tengerentúlon Duffy a Mercy című számának egy vadonatúj klippel ami talán mégjobban sikerült, mint az előző; mondjuk ez azért már eléggé nyílvánvalóan csak a sikeresebb eladások érdekében került palettára... Amerikában nem lett volna elég az amit nekünk egyszerű európaiaknak játszottak le heteken keresztül. Hiába, pénz beszél... neki pedig a siker kell... Remélem azért nem száll a fejébe. Merészebb és talán nemis annyira az ő elképzelései szerint készült, mint az előző klipp, azért egy nemártott volna egy kicsivel több füstfelhő...
Nekem azért tetszik.

... éljen a promóció.

Ki nem állhatom mikor megtörténik: Felébredek és érzem, hogy pillanatokon belül megtörténik; nem mozdulok, hátha megúszom a dolgot, aztán mikor már úgyérzem kezd minden rendben lenni... megtörténik. Ennyire rosszul még sosem esett a "meghúzódott vádli krízis". Na nem mintha olyan borzasztóan fájdalmas lett volna, mint amennyire lehetett volna, mivel hál'Istennek az esetek 90%-át félig eszméletlenül élem át, csak arra ébredek fel, hogy nagyon fájni fog, aztán fél percre rá már megint alszom. Most ott tartok, hogy nem bírok lábraállni... Mikor felkeltem sem volt sokkal jobb, de akkor legalább még féllábon ment a járás... már nem. Átestem egy ügyesen kivitelezett cipőfelhúzó manőveren, aminek ordításon, újabb "kiguró" izomcsoportokon és perpillanat mozdíthatatlan lábon kívül nem lett semmi egyéb következménye... Na talán most (nemmerem..).
Árh... kellett nekem felkelni...

Ma rájöttem, hogy egyes emberek képesek - önmaguk számára észrevétlenül - hihetetlenül zavarbaejtő szituációkba keveredni, amibe talán a hosszú évek óta tartó monoton életvitelbe való fásultság, talán a természetből eredendő zsémbesség, vagy egyszerűen egy egyszerű "ballábbalkelés" hajszolja bele őket. Összekevernek valakivel... valakikkel. Nem is olyan meglepő dolog ez, hiszen nem tűnök ki különösképpen a tömegből; semmilyen egyéni-egyedi tulajdonsággal, adottsággal, viselkedési allűrrel, küllemmel, tudással, vagy tehetséggel: de hogy valaki egyszerre hat vagy akár hét ember személyiségét ömlessze egybe és mindezen tulajdonságokat egyetlen kiszemelt - megjegyzendő: normális esetben tehetetlen/védtelen - célszemélyre hárítsa azokat, szembesítse vele és bombázza vele annak gyengepontját: "nem túl sportszerű" - hogy a közhelyeknél maradjunk. Engem nem érintett meg; ma valamivel könnyebben vettem az akadályokat, mint általában, így kétlem, hogy valamilyen szinten is tudott volna bennem hosszútávon törést okozni (na nem mintha rövidtávon hatással lett volna rám). Ma én voltam a soros. Mindenesetre nemhiszem, hogy bármikor is céltudatosan - mondhatnám szántszándékkal - letámadnék valakit ilyen módon; legalábbis nem olyan emberek miatt, akiket szegről-végről sem tudok ahhoz a bizonyos személyhez kötni. Mindemellett vígasztal a tudat, hogy ha tőlem ugyan nemis, valaki/valami mástól biztosan mindenki visszakapja, amiket valaha mások felé -fogalmazzunk inkább: ellen- intézett. Talán éppen: az Élettől?

Szemet szemért.

Nemjó nemjó nemjó. Egy szó, háromszor megemlítve. Most ennyire van erőm és kedvem; jobbanmondva ennyire nincs kedvem az egésszel foglalkozni most. Majd, legközelebb? ~~

Még mindig nem tanultam semmit... majd reggel és éjszaka.

Éppen névváltoztatáson gondolkodok... melyik lenne a jobb?
Chad Cobain, vagy Kurt Vader?

bárcsak valaki válaszolna is.. :(

Kint éppen hol a hó, hol a jegeseső szakad.
Ezt szeretem.

Vége a "szünetnek" és én gyakorlatilag nem csináltam semmit... Összevesztem és kibékültem, fanyar szájízzel, és enyhe fintorral az arcomon néztem, ahogy mások az italukat iszogatják előttem, fáradtan hazafelé gyalogoltam, tervezgettem és tervezgettem, mindezután pedig aludtam. Holnap visszakerülök a hétköznapok forgatagába, legalább két tárgyból írok és rettegek. Rettenetesen félek a holnaptól és a hátralévő 10 héttől. Már csak 10 hét, azis gyakorlatilag felezve. Nemtudom mitől féljek jobban... a lefolyásától, vagy a végétől.

Mivel minden blogspottos ismerősömnek S-betűvel kezdődik a webcíme, ezért gondoltam, hogy énis megváltoztatom a nagyobb olvasottság érdekében a következőre: Sking of Illeterature.
Később rájöttem, hogy az én címem valójában: www.unit-shifter.blogspot.com

.. hogy örüljön így valaminek is az ember?

Házikészítésű Műanyag Rovat

...én NEM szoktam rovatokat készíteni.

Nem jártam sikerrel. Most se papírom, se gyógyszerem és áprilisig kénytelen vagyok várni. Nem jó ez így... csak fokozódnak majd a bajok. Reméljük másoknak is elmegy majd az esze szünetközben.

Egyre többször ötlik a fejembe: Miért is ne lehetnék én Chad?

Talán egy perc sem telt el az előző bejegyzésem óta, de egy kétségbeejtő tényre eszméltem rá: nem emlékszem semmire. Nem, ez nem a szokásos elfelejtek egy-két percre, pillanatra, órára dolgokat... mintha meg sem történt volna. Tudom, hogy volt, csak nem tudom mi.

Felszerelték. Csupán hat és fél órába telt egy kültéri és egy beltéri egység falraakasztása és összeforrasztása... ami azt jelenti, hogy ma kénytelen volt hat és fél órán keresztül egymagam a városban mászkálni, ami azt leszámítva, hogy évek óta nem látott ismerősökkel találkoztam, nem volt valami nagy élmény. Kórházban jártam, orvosnál jártam, Májkinál jártam, össze-vissza járkáltam. Fáradt vagyok...

Mindig hatalmas dilemmát okoz nálam a pénzkérdés... legfőkép az elköltése. Egyszerűen sosem tudom eldönteni, hogy pontosan mire is szeretnék költeni, mire is vágyok igazán, mire lenne szükségem... Ha tudom is, biztosan nem vesz rá a lélek, hogy megvegyem magamnak. Most azonban, talán az elmúlt 1-2 hétben megbicsaklott szokatlan jelek lehettek hatással mostani döntésemre, nameg persze A Név... ezúttal engem is rabul ejtett a reklámok manapság már inkább tudat felett, mint alatt gyakorolt hatása... Meg Kell Vennem. Amint piacradobják irány a főváros.Ami a legfurcsább az egészben, az a tény - amit valószínűleg páran, akik elég régóta ismernek már tudnak rólam - hogy szívből-szenvedélyből megvetem és gyűlölöm a Converse márkacéget... néha talán jobban is mint a vízilovakat.

És lehet, hogy egy ilyet is beszerzek majd egyszer... Hogy a képről pontosan mit?..

Pucérmaraton. Röviden ebből, meg Athosz, Előd és Zack faszmutogatásából állt az este... Tegnap megkíméltem magam az alkoholtól, és az akkor történteket látva ezentúl is ezt teszem majd... Egészen... mondjuk a Rage koncertig.

R.A.T.M.koncert prioritáson.

Px & Kf

Megkaptuk... ráadásul mind a kettőt. Azthiszem túl nagyok voltak az elvárásaim, mivel már kezdett visszatérni belém az a kitudja hányszorosan kiölt hit és izgatottság, ami a témával kapcsolatban hónapokig keringett a gondolataim és a böngészőm körül... Csalódás volt... ténylegesen? Nem. De még legalább 4 hónapot kell várnom arra, hogy ne csak egy csonka darabot (jó indulattal is negyedet), hanem egy egészet kapjak azért, mert szorgalmasan lestem a fel-fel bukkanó híreket és lapokat kitudja hány évszakon keresztül... A hegesztéssel pedig még küzködnöm kell egy kicsit majd... Talán nemsokára már meg is oldom és belevethetem magam a következő fázis nem is annyira unalmas lépéseibe. Patched together.

Lám: egy napra rá, hogy virtuálisan összetalálkoztam Michael Jacksonnal, ugyanazon a helyen bennfentes információkhoz jutottam. Mik nem vannak..