Ki nem állhatom mikor megtörténik: Felébredek és érzem, hogy pillanatokon belül megtörténik; nem mozdulok, hátha megúszom a dolgot, aztán mikor már úgyérzem kezd minden rendben lenni... megtörténik. Ennyire rosszul még sosem esett a "meghúzódott vádli krízis". Na nem mintha olyan borzasztóan fájdalmas lett volna, mint amennyire lehetett volna, mivel hál'Istennek az esetek 90%-át félig eszméletlenül élem át, csak arra ébredek fel, hogy nagyon fájni fog, aztán fél percre rá már megint alszom. Most ott tartok, hogy nem bírok lábraállni... Mikor felkeltem sem volt sokkal jobb, de akkor legalább még féllábon ment a járás... már nem. Átestem egy ügyesen kivitelezett cipőfelhúzó manőveren, aminek ordításon, újabb "kiguró" izomcsoportokon és perpillanat mozdíthatatlan lábon kívül nem lett semmi egyéb következménye... Na talán most (nemmerem..).
Árh... kellett nekem felkelni...