Ma rájöttem, hogy egyes emberek képesek - önmaguk számára észrevétlenül - hihetetlenül zavarbaejtő szituációkba keveredni, amibe talán a hosszú évek óta tartó monoton életvitelbe való fásultság, talán a természetből eredendő zsémbesség, vagy egyszerűen egy egyszerű "ballábbalkelés" hajszolja bele őket. Összekevernek valakivel... valakikkel. Nem is olyan meglepő dolog ez, hiszen nem tűnök ki különösképpen a tömegből; semmilyen egyéni-egyedi tulajdonsággal, adottsággal, viselkedési allűrrel, küllemmel, tudással, vagy tehetséggel: de hogy valaki egyszerre hat vagy akár hét ember személyiségét ömlessze egybe és mindezen tulajdonságokat egyetlen kiszemelt - megjegyzendő: normális esetben tehetetlen/védtelen - célszemélyre hárítsa azokat, szembesítse vele és bombázza vele annak gyengepontját: "nem túl sportszerű" - hogy a közhelyeknél maradjunk. Engem nem érintett meg; ma valamivel könnyebben vettem az akadályokat, mint általában, így kétlem, hogy valamilyen szinten is tudott volna bennem hosszútávon törést okozni (na nem mintha rövidtávon hatással lett volna rám). Ma én voltam a soros. Mindenesetre nemhiszem, hogy bármikor is céltudatosan - mondhatnám szántszándékkal - letámadnék valakit ilyen módon; legalábbis nem olyan emberek miatt, akiket szegről-végről sem tudok ahhoz a bizonyos személyhez kötni. Mindemellett vígasztal a tudat, hogy ha tőlem ugyan nemis, valaki/valami mástól biztosan mindenki visszakapja, amiket valaha mások felé -fogalmazzunk inkább: ellen- intézett. Talán éppen: az Élettől?

Szemet szemért.