Vége a "szünetnek" és én gyakorlatilag nem csináltam semmit... Összevesztem és kibékültem, fanyar szájízzel, és enyhe fintorral az arcomon néztem, ahogy mások az italukat iszogatják előttem, fáradtan hazafelé gyalogoltam, tervezgettem és tervezgettem, mindezután pedig aludtam. Holnap visszakerülök a hétköznapok forgatagába, legalább két tárgyból írok és rettegek. Rettenetesen félek a holnaptól és a hátralévő 10 héttől. Már csak 10 hét, azis gyakorlatilag felezve. Nemtudom mitől féljek jobban... a lefolyásától, vagy a végétől.