Kint, -ahogy mondani szokás- esik, mintha dézsából öntenék, a tévéadás horrorisztikusan akadozik, a méteres fák a szélben pedig derékszögben lengedeznek... Ahelyett, hogy kimennék és élvezném az eső nyújtotta lehetőségeket, inkább bent ülök és a holnapot tervezgetem... Ha minden igaz, akkor holnap ilyenkor már vagy Baracskán, vagy Csátalján szürcsöljük majd fel egymás agyát a földről. Eszméletlen egy utazás lesz. Életemben másodszorra talán, remélhetőleg megint meglátogatom a "Jobb, mint otthon"-t, a világ -nem túlzás- egyik Legjobb helyét. Már alig bírom kivárni.