Téridőgörbület

Ismét szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy elvesztegettem a legszebb éveimet anélkül, hogy csináltam volna valami érdekeset, hasznosat, számottevőt, maradandót... valamit a barátaimmal... Fájdalmas a tudat, hogy nemcsak az akkoriban még éphogy kiskorúnak számított barátok, de már én is kezdek felnőni (... talán már meg is történt). Félreértés ne essen... nem a felnőttéválást akarom elkerülni, csak az fáj, hogy életem legnagyobb hibáját követtem el, mikor elkezdtem kimaradozni a clique-ből.

ez itt a kezdet II.

Ma reggel nyelvvizsgázni mentem, 120 fokban de jó, az öltöny meg a zakó. Angol középfokon, szóbeli, minden sznobizmust nélkülözve az olcsóbbik állami nyelvviszgára orientáltam magam. Felkelve azon morfondíroztam vajon bátorság vagy inkább hülyeség volt-e a tanulást, mint tényezőt nélkülözni a felkészülési folyamatból, de aztán úgy döntöttem, hogy belenézek egy kicsit a Sin Citybe meg a Ponyvaregénybe, felirat off, és megnyugtattam a lelkemet. Athosszal pont azon röhögtünk tegnap este, hogy volt, aki a nyelvvizsgája előtt még kimaradt suliból is, hogy tudást pakoljon a fejecskéjébe, én meg este is a blogomat szerkesztgettem náluk. (szegény kiszgyereknek még nete szincen.) Aztán szerencsére nem voltam elég béna ahhoz, hogy elcsesszem, ha a következő 'labor' vizsgán 15-ből akár 1 pontot is elérek, akkor szóbeli letudva. Vazze, ha akarnék, se tudnék 0 pontot elérni, véletlenül biztos jó lenne valamelyik.. Mellesleg tegnap kihagytam az introductionből: Baján élek és 17 éves vagyok. This is Előd. Nothing more, nothing less.

Fiatalabb voltál, mint én most... Fura, igaz?