Házikészítésű Műanyag Rovat

...én NEM szoktam rovatokat készíteni.

Nem jártam sikerrel. Most se papírom, se gyógyszerem és áprilisig kénytelen vagyok várni. Nem jó ez így... csak fokozódnak majd a bajok. Reméljük másoknak is elmegy majd az esze szünetközben.

Egyre többször ötlik a fejembe: Miért is ne lehetnék én Chad?

Talán egy perc sem telt el az előző bejegyzésem óta, de egy kétségbeejtő tényre eszméltem rá: nem emlékszem semmire. Nem, ez nem a szokásos elfelejtek egy-két percre, pillanatra, órára dolgokat... mintha meg sem történt volna. Tudom, hogy volt, csak nem tudom mi.

Felszerelték. Csupán hat és fél órába telt egy kültéri és egy beltéri egység falraakasztása és összeforrasztása... ami azt jelenti, hogy ma kénytelen volt hat és fél órán keresztül egymagam a városban mászkálni, ami azt leszámítva, hogy évek óta nem látott ismerősökkel találkoztam, nem volt valami nagy élmény. Kórházban jártam, orvosnál jártam, Májkinál jártam, össze-vissza járkáltam. Fáradt vagyok...

Mindig hatalmas dilemmát okoz nálam a pénzkérdés... legfőkép az elköltése. Egyszerűen sosem tudom eldönteni, hogy pontosan mire is szeretnék költeni, mire is vágyok igazán, mire lenne szükségem... Ha tudom is, biztosan nem vesz rá a lélek, hogy megvegyem magamnak. Most azonban, talán az elmúlt 1-2 hétben megbicsaklott szokatlan jelek lehettek hatással mostani döntésemre, nameg persze A Név... ezúttal engem is rabul ejtett a reklámok manapság már inkább tudat felett, mint alatt gyakorolt hatása... Meg Kell Vennem. Amint piacradobják irány a főváros.Ami a legfurcsább az egészben, az a tény - amit valószínűleg páran, akik elég régóta ismernek már tudnak rólam - hogy szívből-szenvedélyből megvetem és gyűlölöm a Converse márkacéget... néha talán jobban is mint a vízilovakat.

És lehet, hogy egy ilyet is beszerzek majd egyszer... Hogy a képről pontosan mit?..

Pucérmaraton. Röviden ebből, meg Athosz, Előd és Zack faszmutogatásából állt az este... Tegnap megkíméltem magam az alkoholtól, és az akkor történteket látva ezentúl is ezt teszem majd... Egészen... mondjuk a Rage koncertig.

R.A.T.M.koncert prioritáson.

Px & Kf

Megkaptuk... ráadásul mind a kettőt. Azthiszem túl nagyok voltak az elvárásaim, mivel már kezdett visszatérni belém az a kitudja hányszorosan kiölt hit és izgatottság, ami a témával kapcsolatban hónapokig keringett a gondolataim és a böngészőm körül... Csalódás volt... ténylegesen? Nem. De még legalább 4 hónapot kell várnom arra, hogy ne csak egy csonka darabot (jó indulattal is negyedet), hanem egy egészet kapjak azért, mert szorgalmasan lestem a fel-fel bukkanó híreket és lapokat kitudja hány évszakon keresztül... A hegesztéssel pedig még küzködnöm kell egy kicsit majd... Talán nemsokára már meg is oldom és belevethetem magam a következő fázis nem is annyira unalmas lépéseibe. Patched together.

Lám: egy napra rá, hogy virtuálisan összetalálkoztam Michael Jacksonnal, ugyanazon a helyen bennfentes információkhoz jutottam. Mik nem vannak..

A Paradox fórumon böngészve nem mást véltem felfedezni, mint magát:
Michael Jacksont!
Az öreg Jackonak úgytűnik nem volt még elég a balhéból, pedig ugye manapság internetes "kalózkodásért" többet kaphat az ember, mint mondjuk egy sarki bolt kirámolásáért, egy esetleges gépjárműelkötésért, vagy éppen emberrablásért...
Nade azért - ahogy Tito-t sem - Májkót sem kell félteni a törvény erősen szorító markától; Igen hétköznapi módon azonosítja magát: "Tiddlywinks" néven fürkészi a táblákat - megjegyzem nagyon elmésen. És hogy honnan tudom, hogy valóban Ő az? Messzeföldön ismeretes Jacko mézes-mázas beszédstílusa; rám nem kissé hat visszataszítóan tenyérbemászóként.

A képet személyi jogok, illetve nemzeti érdekek megóvása miatt kifakítottuk, továbbá a fentebb látható sértett - valamint esetleges cinkostársként szólgáló; azonosított - Nagy-Britanniai állam zászlajáról szintén látható egy a valóságot elferdítő-elhomályosító fantomkép: aki esetlegesen valamilyen információval rendelkezik a fent ismeretett személyről, kérjük tartsa meg magának és ne zaklasson a marhaságaival... De azért köszönjük... és vigyázzon magára.

Szökőnap van ééss éppen egy összeröffenés szervezésének kellős közepén vagyok, amire már nagyon úgy néz ki, hogy a meghívottak 60%-a nem attendál majd... Pedig ilyen 4 évente csak egyszer van: NÉGY ÉVENTE!

Miaz, hogy senki sem ér rá? Én hívok fel mindenkit telefonon és 10 másodperc alatt leráznak... Nagyon ajánlom, hogy ezért egy nagy csupor sörrel kárpótoljon valaki ma este.

Hozzá kell kezdenem... ki kell pakolnom egy egész rohadt szobát, de előtte rendet kell raknom, aztán átköltözni egy másikba, aztán visszamenni és rendetrakni abban amiből épp kiköltöztem aztán rendetrakni az újban. MINDEZT EGYETLEN EGY HÉT MIATT...

Megvan a jogsi, a fejem is hébe-hóba megvan még, egyszerűen csak nincs már kedvem és életerőm írni. Szarban vagyok, nagy szarban és már hiába is kötöm le a felesleges energiáimat, vagy terelem a figyelmem, nyárig biztos nem lelek nyugalomra... Addig bizony még sok idő van... Újabban gyötör a nosztalgia (újracsak... milyen bizarr... nosztalgiáról van szó és majdnem háromszor megemlítettem már az "új" szót), a mi-lett-volna-ha dolgokon jár az eszem és közben mégis a jövőre igyekszek koncentrálni... már amennyire megy. Perpillanat csak pár aprócska dolog foglalkoztat, azokba pedig időbe telik belefogni... Arh, gondtalan élet.

Egész eddig nem publikáltam, nemis volt miről. Elcseszett egy hónapon húztam magam végig. Alig pár órája húztak meg KRESZ vizsgán... fákin forgalom. Az egész puszta szerencse kérdése... Ez megért minimum 2 sort. Á fákin... van jobb dolgom is... megyek alszani.

Már csak (két) órák kérdése és túlvagyok a rutinon is. Ez azt jelenti, hogy akár már holnaptól is mehetek a forgalomba vezetni?

Ma végre leesett az első hó, de délre már el is olvadt az egész... ez így nemvalami tetszetős...

Ma láttam Hermann Göringet a buszon. Oldalról olyan volt kicsit mint Winston Churchill, horpadt fejjel.

Végre vége a hétnek, nekem meg akadt egy kis szabadidőm a mai estére, sszóval elmegyek arra a koncertre amire még Milán invitált talán Szerdán délben. A holnapi napom sem lesz kellemesebb egy szibériai vakációnál, alig hogy végetért volna máris folytatódik a malenkij robot a szombati nappal, mondjuk úgy délelőttől. Athosszal is sikerült végre beszélnem, nemsokára indul a busza Szegedről, szóval olyan 9-fél10 körül Baján is van. Mi addig Zackkel majd Magellánra tombolunk, akármi is az. Ahh... már érzem a számban a sör (nameg a baracklé... mondjuk ezt nemtudom miért) ízét, annyira rég nem csúszott már le egy kicsikorty. Mert sör csak egy van, legalábbis igazi, az pedig az Arany Ászok. Akkor azthiszem ennyi. Megyek fürdeni, öltözni és Zacket várni, aztán lesz ami lesz. Ja és döntöttem, arról nevezem el a kis Caviat, aki a legnagyobb hatást gyakorolja rám az este folyamán. :)
Mondjuk egy-két potyasörrel és whiskyvel.

Szegény picikének még mindig nemtaláltam nevet. Pedig már gondolkodtam rajta és bár hófehér, valahogy a Nukleáris Tél és a Jégkirálynő nem illik rá, a Hófehérke pedig túl snassz... Jóhír mindenesetre, hogy valószínűleg az este összebarátkoztak és már nem olyan félős, mint volt, ami pedig az étvágyát illeti, háát fogalmazzunk úgy, hogy a fejét nemsokat láttam. Ha nem éppen a táljába próbál kaja után kutatva elveszni, akkor háttal parkol az edényében. Ccuki.

Na vajon kit kaptam... helyesbítek: kaptunk ma?:)
Ígyvan, egy édes kis Hartley malacot, fehér bolyhos bundával, már-már vérben forgó bíbor szemekkel. Szegénynek egyelőre úgytűnik gondjai vannak a beilleszkedéssel, nem is beszélve arról, hogy Taffin állandóan összeugrálja. Hmm, miért szól az elmúlt jópár bejegyzésem tengerimalacokról?

Egyszerűen egy percem sincs, hogy kifújjam magam mostanság. Hihetetlen ez az eszméletlen rohanás nap-mint-nap és még csak most kezdődött el a hét. A pontból B pontba rohanhatok, aztán C-be, majd D-be, végül E-be, aholis lefekhetek és alhatok, aztán holnap kezdhetem az egészet az elejéről. Mindegy, legalább nincs időm szegény SqualloGrungera gondolni. Juteszembe... Nemmellesleg szegény Taffin még mindig egyedül van. Most pedig, miután megúsztam egy dolgozatot fakultáción, mehetek enni és öltözni, ugyanis következik D-pont. Godspeed nekem.

Úgylátszik eddigi életemben még nem szídtam eleget istent (neem... nem rossz a helyesírásom...). Ma reggel felkeltem, aztán csodálkoztam, hogy miért fekszik szegényke a háza előtt, kint, nem bent. Odamentem, símogattam, legalább két percig, ezután már kicsit kezdett aggasztani a dolog, hogy mégcsak megsem mozdult, mégcsak hangot sem adott az tetszésének vagy nemtetszésének... Mintha hideg is lett volna egy kicsit. Pánikba estem.. hívtam anyámat. Már nincs többé. Márcsak fekszik mozdulatlanul, nehezebben mint valaha. Nem fog már többet enni, pattogni, sétálni, felfedezőkörütakra császkálni.. és mindez egy hét után olyan kurva nagy indulatokat szabadít fel bennem... és NEM kevésbé rossz érzés most, mintha 2-3 hónap múlva következett volna be... így talán mégrosszabb is, mert kitudja ha máshoz kerül, talán jobb élete lett volna, mint itt a valamivel több mint egy hét alatt. Squallo meghalt.. és mégcsak egy képet sem tudok kirakni ide róla, hogy emlékezzek rá. Azthittem még ráérek vele. Mégcsak nem is a szabad ég alatt halhatott meg.

Nemrég letöltöttem egy fél Neverhood és Skullmonkeys albumot, azóta is azokat hallgatom. Eszméletlen. Nem is értem, hogy Terry S. Taylor miért olyan kevéssé ismert művész. Remek alkotások.

NEM NEM NEM NEM!!! Gwárrrh... sikerült az összes egy hónapon belül írt bejegyzést törölnöm valahogy!!! Valahogy nagyon rám jár a rúd mostanság... Arh... tegyünk egy próbát...

Szerk.: természetesen nem sikerült. számítottam rá...