Ma megint találkoztam
Sean Conneryvel.

Ezúttal a Tescoban, amint Chrissel loafoltunk fel-alá. Szemtanúm már van, bizonyítékom még nincs.

legközelebb majd a közös kép...

Rovat nélkül,
összeomlás.

fázok.

Barátot Oltok Rovat

Bizonyára mindenki emlékszek Májki azon arroganciával eltelt kijelentésére, miszerint 'Egész egyedül Én [ő] írom [írja] így a nevem [nevét] az egész Univerzumban!'. A cáfolattal nincs is gond... régen megtörtént, kezdve azzal hogy a hagyományos értelemben 'Mykee' egy vízálló lakathordozó öltözőszekrényekre:

egyébként:

(okosabbak a csuklójuk köré kötik és arra akasztják az öltözőkulcsukat)

úgy megtetszettek, hogy csak úgy.. heccből felrakom a turbómájki hármast is. :)

... na és persze még legalább 100 tucat találatot sorol csak a google keresője, igaz Májki javára legyen írva, hogy nálam a blogja a 3. találat, a profilja a 4.

Akkor a hosszú bevezető után végre a lényegre térek... csak röviden:

Nekem, ellentétben Májkival tényleg olymétékben sajátos formája/abrevációja van a nevemnek, amit senki más nem használ a Tejútrendszerben; én vagyok a 'ThyGeeEph'. Senki-senki más nemfut ilyen néven.

Úgyhogy mostantól mindenki nyugodtan Májki arcába dörgölheti a seggét. Köszönöm.

Ugye, megengeded?

Mit szeretek igazán:

And this is significant why? Because grunge wasn't just another musical or youth trend - it was the ultimate expression and fusion of most of the defining cultural, ideological and social threads of the modern western world. Feminism, liberalism, irony, apathy, cynicism/idealism (those opposite sides of one frustrated coin), anti-authoritarianism, wry post-modernism, and not least a love of dirty, abrasive music; grunge reconciled all these into a seminal whole.

The Gristmill Murder

Attention Media Whores.

27-10-08

Silver Star

Lash felvetésének köszönhetően holnap utánra már meg is lesz az Ezüstcsillagom. Megrendeltem és már alig tudok várni.

háromnaprará: Megvann. Hirtelen ötlet. Megvan.

Előd Szülinapozik, Part I.

Szégyellem, de valahogy ismét cserben hagyott az időérzékem és észre sem vettem, hogy máris elérkezett október 11, azaz Előd évenkénti (na eztmost minek?) születésnapja; ezúttal a 21.
A szervezés nem a legtökéletesebb... a meglepetéskör is kissé szegényes, szóval az ünnepelt valószínűleg Kupszus, Szabi, a tabisbor és jószerényszemélyem társaságát fogja élvezni az este folyamán (és még leis vagyunk égve). Sebaj, a légkör családias lesz és kompromitáló felvételek is bizonyára napvilágot látnak majd köztünk. Üres zsebbel, de úgy megünneplünk, hogy azt a harmadik X-re is megemlegeted.

folyt.köv...

ami a levegőben lóg mivelhogy sosem fogom befejezni.

zárszó: tökjóvolt.

Hosszú idő után kezdek rájönni, hogy semmi baj nincs azzal, ha valamikép megmerem másítani a véleményemet Kurt Cobainéhoz mérten... vagyis inkább attól minél inkább igyekszek elhatárolódni; teszem ezt a Pearl Jam miatt, ugyanis akárhogy is nézzük legalább annyira sikeres volt akkoriban mint maga a NIRVANA, ha [oh,bocsáss'] nem közkedveltebb annál... merthát miért is ne lett volna? Nagyon jók voltak azok a Pink Pop bulik az évtized elején és könnyebb is volt betolongani rájuk, mint mondjuk hónapokkal a koncert előtt elővételbe foglaltatni a jegyeket, ahol ugye úgyis teltház lett, helyhiány miatt... na nemmintha Kurték nem turnéztak volna, de nem is ez a lényeg. Mi is a lényeg? Az, hogy nem volt valami szép Cobaintól, hogy az egészet elintézte egy "Á, szar az egész" kommentárral - még kiábrándítóbb, hogy tette mindezt bármi nemű indoklás nélkül - amikor megkérdezték, hogy mit gondol a Pearl Jam nevű zenekarról. Nem is lenne ezzel a gond, ha arról kérdezték volna, hogy mi a véleménye róluk [mert ugye az mindenkinek lehet... mármint véleménye], de mivel nem ezt a kérdést tették fel neki [nem hibáztatom érte, lehet figyelmetlen volt] illett volna egy kis profizmussal élnie és zenész mivoltját nem meghazudtolva - még ha tényleg semmi élvezhetőt nem talál a zenéjükben - legalább egy rögtönzött kritikát összehoznia. A vicces [és számomra talán legbosszantóbb] az egészben, hogy valamikép még az Ő [és én] általa oly megvetett, utált, érthetetlen és parodikusan ható Gun N' Roses zenekar felől is elismerő véleménnyel volt, még ha az nem is a legpozitívabb szándékú és jellegű volt. Úgy látszik Eddiék nem érdemeltek ennyit...

/A nap száma pedig; Pearl Jam - Porch/

Eléggé belejöttem az idézgetésekbe az elmúlt napokban, köszönhetően annak, hogy visszaolvastam pár régi bejegyzést innen-onnan, főleg sajátok értendőek ezalatt persze... Most jön az a rész, hogy akkor ennek a dolognak mi is a mondanivalója, ha van egyáltalán?... Nincs, mások számára legalábbis biztosan: jobban tettem, hogy megszabadultam azoktól a régi-régi bejegyzésektől és más halandó szemei engedélyem nélkül már nem pásztázhatják. Jól tettem, bevallom szégyellem is őket gyerekkori naívitásom, kiforratlan stílusom (nem mintha most lenne...) és ürességük miatt, mivel ma már nekem sem sokat mondanak az akkoriban bevésett jegyzetek, nemhogy egy barátnak, ismerősnek vagy egy véletlenszerűen szemlélődő személy számára [böngésző ismeretlen]. Éppen ezért talán ez az egy 'beszúrás' lesz az, amit teljes egészében, eredeti formájában ismét publikálni fogok. Mondhatnám 'egyszer az életben'...

Megyünk SZKÁÁÁÁ :))

Programterv, avagy mi szükséges a tökéletes ska bulihoz:

1. Sok Sör
2. Sok Sok Sör
3. Még Több Sör
4. Hamisítatlan SKA Zene
5. Szivar
6. Francia-kártya
7. Jó Hangulat
8. Egyszer-Az-Életben Életérzés
9. Egy Maroknyi Barom (Athosz, Előd, Head, Mester Úr, Zack, Goldfinger)
10. Ribancok =x Ezt a pontot lehet kihagyom inkább, szigorúan az egyedülállóakra vonatkozik

Nem a post zsenialitásában rejlik kiváltsága, miszerint megjelenhetett itt 'civilizáltabb keretek között', hanem abban amit a többi szöveg nem nagyon hordoz magában: jelentést.
Nem lehet véletlen, hogy pont a 8-as szám alatt szerepel ez a kis üzenet a múltból [megintcsak: nem nyúltam hozzá], kiráz a hideg a gondolattól, hogy talán ez az örökkévalóságig ígymaradhat és mégjobban az, hogy nemsokkal azútán az esemény után [SKA-buli] kezdett a Banda végleg széthullani... Ismét csak megkell jegyeznem, hogy az akaratlan prekogníciónak is hatalma van - jobb lesz ha mostmár tanulok is a dologból.

Egyvalamit azonban még nem próbáltam meg.. tenni ellene.

Sikerült felébrednem végre, megint időben, ahogy nézem, mondjuk ez most nem annyira vészes... Tegnap éjszaka megint volt egy kis kimaradozás. Gondoltam eltépek Zackhez és megnézünk egy-két filmet, persze aztán csak egy Dumb&Dumber2 lett belőle, de azért az is eléggé rendben volt hehehe. Az este úgy kezdődött, mint mindegyik más. Elmentünk, beszereztünk egy tucat sört, megnéztük a filmet,

Zack, neked lesz jobb ha felkészülsz. Péntek este pontban 20:10-kor 1-1 üveg sörrel a kezemben a szobád közepén megtalálsz... Folyamatában kitaláljuk milegyen.

csakhogy most énis megéljem ezt a korszakomat (mert meg is élem) és hogy már megint igazam legyen:

Tehát végülis átmentünk Zack rezidenciájára, ahol megbeszéltünk mindent 4-ünk között, mert ugye a banda többi része nem ért rá. Pontban este nyolc órakor elindultam Zack felé, ahol a hátsó kaput használva rögtön be is jutottam a lépcsőházukba, majd egy 10 perces késéssel, merthogy Athoszra vártam, aki pedig még mindig otthon ült és msnen írogatott Előd haversrácnak, amikor meg lett neki mondva, induljon el végre...

NATESSÉK! Ezekután egy darab szavad nemlehet Athosz; körülbelül 10 másik bejegyzést találtam, amiben arról bosszankodok, hogy ismételt húszperces csúszásod következtében próbálom valamivel elütni az időt... Multkor igaz már beláttad; most bizonyítékkal is szolgálok.

Rendetraktam. Most aztán mindent megfogok találni... kivéve ha kifejezetten keresem. Ideje..

-Téged mi inspirál igazán?
-A jegyzeteim. Inkább ösztönöknek hívnám őket, mint ösztönzőnek...
ha tehetném.
-Hülye vagy?
-Csak tetteted.

the pain in my heel that wouldn't heal.

#kicks and screams**

please don't go?

most nagyonjólesz
egy kicsit

Ha mindenigaz ma nem lesz szikla... kösszépen.. mennyé' ~~~

Úgytűnik megérte a rinyálás az előző bejegyzésben, mert - ha ugyan kicsiben is - de sikerült valamikép kiengesztelni nyughatatlan elmém sötétjét; Tegnap este végre leugrottunk egy-két korsó sörre az Armstrongba Előddel és Athosszal: beszélgetni... és eszméletlen jó volt végre megint összefutni velük, főleg ott. Ma pedig ha minden igaz: Szikla.

Téridőgörbület

Ismét szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy elvesztegettem a legszebb éveimet anélkül, hogy csináltam volna valami érdekeset, hasznosat, számottevőt, maradandót... valamit a barátaimmal... Fájdalmas a tudat, hogy nemcsak az akkoriban még éphogy kiskorúnak számított barátok, de már én is kezdek felnőni (... talán már meg is történt). Félreértés ne essen... nem a felnőttéválást akarom elkerülni, csak az fáj, hogy életem legnagyobb hibáját követtem el, mikor elkezdtem kimaradozni a clique-ből.

ez itt a kezdet II.

Ma reggel nyelvvizsgázni mentem, 120 fokban de jó, az öltöny meg a zakó. Angol középfokon, szóbeli, minden sznobizmust nélkülözve az olcsóbbik állami nyelvviszgára orientáltam magam. Felkelve azon morfondíroztam vajon bátorság vagy inkább hülyeség volt-e a tanulást, mint tényezőt nélkülözni a felkészülési folyamatból, de aztán úgy döntöttem, hogy belenézek egy kicsit a Sin Citybe meg a Ponyvaregénybe, felirat off, és megnyugtattam a lelkemet. Athosszal pont azon röhögtünk tegnap este, hogy volt, aki a nyelvvizsgája előtt még kimaradt suliból is, hogy tudást pakoljon a fejecskéjébe, én meg este is a blogomat szerkesztgettem náluk. (szegény kiszgyereknek még nete szincen.) Aztán szerencsére nem voltam elég béna ahhoz, hogy elcsesszem, ha a következő 'labor' vizsgán 15-ből akár 1 pontot is elérek, akkor szóbeli letudva. Vazze, ha akarnék, se tudnék 0 pontot elérni, véletlenül biztos jó lenne valamelyik.. Mellesleg tegnap kihagytam az introductionből: Baján élek és 17 éves vagyok. This is Előd. Nothing more, nothing less.

Fiatalabb voltál, mint én most... Fura, igaz?

Négy bögre tea, két takaró és egy kellemesen mámorító láz: ilyen pillanatokban irigylem igazán azokat, akik képesek elviselni magukon a szöllőzsírféle terápiás vackokat ahelyett, hogy őrült kapálózásba fognának egy kis levegőhöz juttatva a külvilágtól gondosan elszigetelt igencsak érzékeny, puha beszédfelületetüket: reménytelenül, felmorzsolt idegszálakkal; ahogy azt énis teszem.

:Cable One
:Assembly One

Ugye milyen jók ezek az egyes szavak? Nekem is tetszenek. Azért írogatom őket...

Igen, ma itthonmaradtam, és igen már három szem lázcsillapító van bennem valahol, pedig alig múlt dél. Még elkell döntenem, hogy dokihozmenjek, vagy anyámékkal írassak igazolást, ha hazajöttek... Holnap biztos nemfogok itthon maradni...

Ma megint találkoztam Sean Conneryvel, ezúttal a kórházban.

Koradélután:

A PICSÁÉRT KAPCSOLJA MINDENKI KI A MOBILJÁT... FŐLEG MIND A 4-et???!!!! GRRR.

Este:

A FRANCNAK HÍV EGYSZERRE TÖBB EMBER TÖBBSZÖR IS UGYANABBAN A PILLANATBAN. GRRRR.

.. és ha 2 perc múlva visszahívom őket ménem veszik fel??!! ménincs egy normális embernek sem telefonja? ... ki az az ember egyáltalán?...

Széttörtem a billentyűzetem... Gördeszkának fogom használni... megfogom valahogy oldani.

Ennyit a hetemről amin olyan sokat pihentem és a jövőhétről, amikor mégtöbbet fogok pihenni és véletlen sem tartok előadást Kosztolányi és Csáth Géza személyes, művészi és szellemi kapcsolatáról. Nembánom:

Egy hétvégényi tételírás... de nembánom.

megyek aludni...

>:(

Big Long Now

I have cheated death Itself!

Nemcseréltem még ki a billentyűzetem... pedig megígértem, nemcsak magamnak... hanem a blognak is... nekem mindegy, neki nemannyira.

Mentségemre... kivételesen van is kedvem írni, nemmintha lenne miről - persze mikor van miről akkor egyértelmű nemtudok írni, mer' nemvagyok itt - jobb dolgom sajnos nincs.
##5 perces megszakítás##
Perpillanat ott tartok, hogy a sorok elrendezésén gondolkodom, ahelyett hogy kiutat keresnék az elmémben megülő sötétségből és nekem csak rinyálni van kedvem. Sehol senki... Mindenhol mindenki. Athosz beteg, Zack és Head holnap felpakolnak Pécsre, úgyhogy gondolom mindketten pihennek (gondolom együtt.. rohangálva.. sörtszürcsölve.. sebaj csak ne lennék kihagyva), bár nem is kerestem őket agyon, szóval kitudja lehet eljönnének velem valahova, Elődöt nem érem el, Szabi valószínűleg most alszik, mert biztos elértem volna már valamilyen úton-módon (még ha nem is keresem) és a múltkori összegyűlős Zolánál filmnézős-sörözős társaság most lászólag sehol;

Májki lehívott "A kupolához" a partra, bár oda inkább most nemmegyek.. már most túl részeg.. talán a hangján is hallatszik; én tudom.. és nemmerek lemenni hozzá.

#Felhívom Elődöt aztán pótolom a többi bejegyzést..

Nemzeti Büszkeség... mi a szar?

Már magam is elég régóta terveztem írni egy hasonló (tartalmában és természetében ugyanilyen) bejegyzést, de egyszerűbbnek látom elcsenni a következő sorokat meg nem nevezett indokok (idő, kedv, energia) miatt/hiányában:

Nemzeti Büszkeség... mi a szar?

Mostanában sokat beszélgettem... ez azért túlzás. Szóval mostanában PRÓBÁLTAM értelmes beszélgetést folytatni különböző szélsőséges politikai nézeteket valló emberekkel. De róluk majd egy másik bejegyzésben. Így végül eljutottam a hungaristákhoz. Nem kell rögtön megkeresni engem huszan és kiverni az összes fogam, előbb olvassátok végig a bejegyzést és gondolkodjatok el. Ha pedig mégis így tesztek magatokra vessetek, mert ezzel mindent elmondotok magatokról és bebizonyítjátok az igazam.

Szeretjük ezt a kifejezést... hungarista. Ha valaki mindenkit útál aki nem magyar, vagy ha nem is útál (ez a jobbik eset) akkor arra a legbüszkébb a világon, hogy magyar, általában arra mondjuk, hogy hungarista. Lehet ezt a példát a világ összes nemzetére mondani ám, nem kell megijedni, hogy csak mi vagyunk ilyenek. Amerikaiak is ilyenek, olaszok is, kóreaiak... a világ nemzeteinek lakosságának a 99% büszke rá, hogy ő éppen ahhoz a néphez tartozik és arra a legbüszkébb a világon. Ez egy bizonyos határig jó... tudjuk honnan jöttünk, ne felejtsük el kik vagyunk. De ha ilyen hungarista szintre jut a dolog, vagy hogy mással példálózzak utalok az amerikaiak végtelen patriotizmusára, akkor egy kicsit kiborul az a bili... amit előzőleg jól teleszartak hülyeségekkel.

Na most azt tudni kell rólam, hogy bár sokszor... na jó legtöbb esetben nem látszik, de próbálok mindent kő kemény hideg logikával követni, az egyszerűség kedvéért. Feltettem tehát magamnak a kérdést... miért is arra a lebüszkébb a világon valaki, hogy magyar? Egy bizonyos nemzethez tartozás nem egy önmagunk által elért eredmény, nem egy saját erőfeszítéseink révén bemutatott különlegesség, nem kell érte tennünk semmit. Ilyennek születtünk. Mindenki olyannak született amilyennek. De ezt sok seggtitán barbár, korlátolt elméjű agymosott barom nem képes felfogni és ebből születik az összes gyűlölködés is.

Egy embert ne az minősítsen, ne az nyomja rá a bélyeget, hogy honnan jött. Lehet orosz, kínai, maláj, afrikai vagy bármi más. Az embereket az minősítse, hogy hogyan cselekszik, mert a cselekedeteink határozzák meg azt, hogy kik is vagyunk valójában. A kimondott szavaink (már amik fontosak és komolyan vett szavak) és a cselekedeteink.

Szóval visszakanyarodva az eredeti kérdéshez. Miért erre a legbüszkébb a világon valaki.... hogy magyar? A kultúránk miatt, a történelmünk végett? A legtöbb és ismétlem a legtöbb, tehát nem mindegyik hungarista legjobb észrevételeim szerint szart sem tud a kultúránkról, sem a történelmünkről. Majdnem csak Trianont tudják szajkózni, de ezen kívül mást nem tudnak mondani.

Ehhez hozzátartozik, hogy a történelmünkre büszke lenni balgaság mert azt nem mi értük el hanem az őseink. Legtöbbünk lófaszt sem tett a hazánkért, ebbe a szavazás sem számít bele ám. Elnyugatiasodott, fogyasztói társadalommá váltunk akik a komfort érzet miatt sodródunk az árral és torony magasról szarunk arra, hogy bármit is javuljon a helyzet. Ez alól nem vagyok kivétel én sem... éppen blogot írok és jártatom a virtuális pofámat ahelyett, hogy tennék valami érdemlegeset.

A cigányverés, a lázadás, a tüntetés és a közbotrány okozás NEM számít bele abba a körbe, amit érdemlegesnek nevezünk. A "GYURCSÁNY TAKARODJ" skandálás, a politkusok hibáztatása, a lázongások és az agymosó propaganda hirdetése szintén nem tartozik ebbe a kategóriába. Az elmút, durván száz évben semmi olyat nem tett ez az ország, ami feljebb emelt volna minket, csak a múlton nyammogott és panaszkodott mint egy hülye picsa. Az ország alatt pedig a lakosságot értem, mert egy országot a lakosai teszik azzá ami. A nép és nem a politikusok. Ha hagyjuk hogy elnyomjanak és az orrunknál fogva vezessenek minket az nem az ő hibájuk, hanem a miénk mert ilyen tesze tosza faszfejek vagyunk akik csak a pofájukat jártatják.


Tehát felteszem újra a kérdést. Mire és miért is vagytok ti annyira büszkék?

Bejegyezte: Mykee dátum: 2008 Szeptember 02. 19:40

Tudom, olvastam a kommenteket, de most túl fáradt vagyok az egyenként való viszont válaszolgatásra, majd pótolom... de tényleg. Péntekre feltehetőleg már valamivel több életChi tér vissza belém, ha mégsem akkor majd Szombatra lesz bennem sör, ami meg hasonlókép ösztönző tud lenni. Felavatom az új billentyűzetem is; tönkrement a Z betűm... nemmintha furcsálnám, ennyi Urban Dead után nemvéletlen a T melletti betű nemreagál.. (meg a num7etes..)..

Project hetünk lesz, ami azt jelenti, hogy napi 2x3 órában matekkal, magyarral és történelemmel tömik tele majd a fejünket a tanárok (valakinek némettel v. angollal is...), ami aztjelenti, hogy valószínűleg tényleg mind megunjuk az életünket pontban 14:16-kor, ahogy azt a kutatások be is bizonyították; legalábbis nagyon fáradtak leszünk.

Rövidke szünet.. sóhaj:

hétfő	kedd	szerda	csütörtök	péntek
történelem	magyar	matek	?angol?	?angol?
történelem	magyar	matek	?angol?	matek
történelem	magyar	matek	?angol?	magyar
matek	?angol?	történelem	magyar	történelem
matek	?angol?	történelem	magyar	???
matek	?angol?	történelem	magyar	Cortex Damaged

Tanulva az előzőévi hibáimból,- és a tényből, hogy a baljóslatok igenis valóraválnak... így jóelőre biztosítom magam az évre, szóóval egészen biztos vagyok benne, hogy ezlesz általános-és középiskolai pályafutásom legsikeresebb, legeredményesebb éve; ezenfelül legkésőbb december végére újabb a jövőmet nagymértékben befolyásoló dolgok kezdenek el foglalkoztatni, és az iskola által kiölt ambícióim (az összes...) helyére újak, nemesebbek, személyiségem és társadalmi életem számára nagymértékben kedvező célok lépnek majd és azoknak sikeresen útjára kívánok majd lépni, és fogok is.

=)

Átmentem ;)

Úgyhogy mostantól megint elkezdek bejegyzéseket írni.

(amúgy hármassal - ami ezesetben a lehető legjobb - és egyébkéntis... ma van három éve)

hjertelig tak	nagyon szépen köszönöm	meget smukt takker-jeg
ja	igen
nej, ikke	nem
men, jo	de, de igen
nok	elég
jeg er dansk	dán vagyok	dansk jeg-er
ikke russisk	nem orosz
ikke tysk	nem német

Ezek lennének a legfontosabb Dán kifejezések?... Látom nemcsak nálunk neheztelnek Józsibáttyánkra' azért az elcserélt 45 évért. (Mégcsak nem is volt blokk Dánia)

Az egészben mégis a legjobb, hogy már káromkodni is tudok a dánok anyanyelvén:

az Isten	do.
a kurva anyád	do.
baszd meg	do.

Jóvolt, nagyonjóvolt és azthiszem világosra ébredtem.

Részletekre nem emlékszek, csak egy... a hintaágyra, és a kérdésre: Mehetünkmár?

Egyébként meg Vulkánt is láttam. Há!

Auric. (sör) üzenete:
írt valami pesti faszi
Auric. (sör) üzenete:
hogy átadna nekem ügyvédi pénzkeresős tudást
Auric. (sör) üzenete:
de szerintem csak felakar szedni
Mykee üzenete:
átadná a seggedbe az ügyvédi faszát
!%?+/ üzenete:
nyááá
Auric. (sör) üzenete:
? mikor szállt be a szabi a beszélgetésbe?

A faszkivan már hogy állandóan azt kell hallgatnom hogy az egyik ember miket mond a másikra... Mért gondolja valaki hogy erre nekem szükségem van vagy kiváncsi vagyok rá??...

The biggest resume mistake..

050505

Percekkel ezelőtt peregtek le az utolsó képkockák a Dark Knightból, és pont ahogy azt a kritikusok írták zseniális alakítást nyújtott Ledger Joker szerepében (személy szerint csak a hangja idegesített... de az rettentően), remekül megformálta az igazi szocio-és pszihopata karakteralap szerepét - neki ezt még sajátosabb formában kellett előadnia, szóval leakalappal - eddig talán ő adta legjobban vissza ezeket a kifejezéseket önön valójukban... neszeneked JackNicholson.
Véletlenül sem akarok filmkritikát keríteni a bejegyzésből, helyette inkább megyek és megnézem a filmet mégegyszer, zárszóul még annyit, hogy Christian Bale ótvarszar alakítást nyújtott... messze elváráson alul, olyannyira hogy a film inkább szólt Jokerről, mintsem Batmanről - ami talán meg is magyarázhatná, miért is minősült vissza az ezeddig címszereplő főszereplővé.

Heath-ler

Paradox's Sexiest Quote

I want to be your First-Aid Kit.

Végre, Paradox díjas vagyok.

Húúúú, de buzikvoltunk.

Csinálni akarok valami jót, valami értelmeset... valami múltbélit... annyi mindent vesztegettem már; nem ezt akarom: most. Azt akarom: régen, ezelőtt sok évet, vissza mindent.

A hitetlen kenguru

Ma este

Buzi nukleáris háború

Lassacskán összehozom az egyhetes bejegyzéseimet, bár most jobban foglalkoztat - így elalvás előtt - hogy ha vegyük, végtelen számú realitás létezik, ami nem hozzánk egyénekhez képest relatív, hanem a dolgok összességéhez (bár ez így sem teljesen helyes), akkor vajon ezek közül többen létezünk (talán élünk..), mint ahányban már meghaltunk, esetleges soha nem is voltunk jelen?

Hazajöttem és visszanézve egy-két induláselőtti üzenetemet... ennyire még sosem "gépeltem félre" részegen. Hejesírási hiba amúgy is előfordul, de hogy 2008 Július 13-án azt írjam, hogy 2008 Június 14-ig távolleszek... az sejtethet valamit.

Hello, lányok.

Már valamennyi rendelkezésreálló végtagomon sem tudnám megszámlálni hányszor fordult elő velem a következő szituáció:

Én, azaz Én a nap folyamán elindulok valamerrefelé, majd összetalálkozok utam egy véletlenszerű pontján egy (sokszor nemkissé ittas) férfitársammal, aki azon nyomban hangot ad közeledési szándékának, amit később általában egy zavarbaesett felismerés követ - no nem az én részemről, nekem maximum a kifejletlen végkifejlet miatt fájhat a szívem ×D - vagy éppen nem...

A következő esetben már nem az oly kellemetesen illumináló szeszesital okozta a tévedést, hanem a világítástechnika: Éppen egy bazár sarkán sétáltam el egy csapat 14 éves szuperpuma mellett az éjjeli órákban, mikor egy a szomszédban ácsorgó boyband egyik tejfölösszájú harmincas tagja felneszelt lelkes öngyújtóválogatásom közepette, majd hamarosan egy - nemtúl maszkulin - társa is követte. Ekkor az elsőként felszólaló kétségbeesett hangnemen a következő kérdést vette felém:

-Hú, várjá teis pasivagy, nem?
-Hát lélekben.

(nohátpersze nemtudom mindig ilyen frappánsan kivágni magam a dologból)

Megjegyzendő egy kísértetiesen hasonló eset játszódott le péntek este...

Nade nézzük egy kicsit a dolgok másik, kicsit derűsebb és énközpontúbb... erh vonatkozásúbb oldalát. Személy szerint egyszer vettem le a szemem az utcakőről és helyeztem a tekintetem fertájmagasságba - és aki ismer tudja, hogy ilyet ritkán teszek (nem vagyok az a tipikus utánafordulós fajta).. aki mégjobban ismer pedig tudja, hogy az útról úgyszintén ritkán veszem le tekintetem -, eztkövetően figyeltem fel a természet-e csodás, kerek és formás példányára, amint éppen az orrom előtt oly kecsesen ringatózik fel, s-alá. Meg is fordult bennem a nyálcsorgató tinifilmekből jólismert gondolat:
"Deszeretnék a barátja lenni"
Kicsivel később, mikor megfordult rájöttem, hogy egész végig Mester Uraság ballagott előttem.

A végkifejleteket tekintve talán kicsit elszomorítóan hathatna emberi mivoltomra, sármomra, vonzerőmre és miegysmás nyalánkságokra, csüggedni azért nemszabad, éshát Szabit alapulvéve a legjobb pasikból nézik ki a legjobb nőket..

×D

Most értem haza a halászléfőzőről, ami bánatomra hihetetlenül gyorsan elrohant, ám ennek ellenére egész élvezetes volt... holnap pedig irány a Balaton Sound Siófokon, aztán pedig Lelle és Fenyves... jólesz...

Helyewssírási hibéázokk

Szerkesztve 6:05 : látom megvolt a napi drunkpost... és mellesleg hogy írhattam én ezt fél órával korábban, hogy tényleg hazaértem volna??

No van halunk, sörünk, töményünk, asztalunk, hangulatunk. Ide azt a halászlevet ejjj de jó lesz, főleg ha belegondolok, hogy 5 óra múlva milyen jó állapotban leszünk. Hol is leszünk? Meg nem baj ha vízes a fa? Igaz, nem tudtok válaszolni. Nembaj, reméljük nem lesz semmi gond. Góródjunk hát Athoszékhoz.

___________________________________________________________________
...valahogy így írtam a nagynevezetes napról megközelítőleg 3 évvel ezelőtt. Sokat nemtudok hozzátenni a dologhoz - mostis valahogy így néz ki a felállás és perceken belül indulok is Athoszhoz, csak előbb még keresek egy tisztességesen szakadt farmert - felöltöm tehát az ingem és igenis mindent megteszek, hogy az este úgyvégezze mint a képen.

Most jövök rá, hogy gyakorlatilag nem tudom mi történhetett velem az elmúlt 6 napban, hiába próbálom nem jut eszembe semmi- nemhogy valami említésreméltó. Egyszerűen semmi.

A világra vall, hogy egyetlen dolog szinte ugyanazon pillanatban egyszerre több szerkezet egész eddig tökéletesen működő összhangját képes - önmagára nézve kockázat és problémamentesen - a tökéletes semmiséggel egyenlővé tenni... már-már nem létezővé tenni. Bár mindez mérlegelés kérdése. Talán az egyik megoldás jobb mint a másik: egyszerűbb és fájdalommentes.
Jóljönne az a bizonyos távirányító.

Az oroszok csak azért nyerték meg a háborút, mert több emberük volt, mint az oroszoknak tölténye.

Ez volt az eddigi leghuzamosabb harminckétóra - a délutánjával és estéjével - leginkább reggelével. Még mindig kísért a kétszerkétdeci Becherovka.

Holnap reggel mesélek magamnak: de előbb alszok egyet este tizenegykor.

aaA picsába már hogy nem lehetek a saját szobámban egy percig egyes egyedül....

Rövidesen boldogság a köbön Májkival, Szabival és Gyurikával. Végre... alcohole.

Íjj íjj íjjj deszétvagyok csúszva. Kilenc előtt sosem voltam még ennyire betrombitálva.
Integettem is... még... sokat.

Egy pillangóval álmodtam. Tél volt és egy ismerős helyen voltunk, talán tudom is hol lehet, de nem is ez a lényeg... akkor sem ennek tulajdonítottam jelentőséget. Most sem.
Emlékszem, hogy volt ott rengeteg kékes-zöld szerű gyönyörűszép kristály, mintha egy nyaklánc lett volna, bár azis meglehet hogy az akkor bemutatott felettébb felesleges, ám annál látványosabb és emberfeletti akrobatikát igénylő mutatványaimban hivatott segíteni, melyet egyik oszlopról a másikra való átjutásomhoz használtam, gyaloglás helyett. Emlékszem, mindez ott volt abban a kis fordulóban az iskola mögött, annál a sárga oszlopnál, ami onnan már nem is hiányozhat, hiszen nélküle a világ már nem lenne világ. Milyen fura, hiszen sosem jártam ott veled, nemde? Lehet elkellett volna mennünk egyszer arrafelé. Félálom volt. Azt mondják, ha az ember félig ébren van és félig alszik, az érzékek és az érzések sokkal inkább kiéleződnek, akkor álmodod és éled meg a körülötted lévő világot teljes valódban, olyankor igazán önmagad vagy, olyankor tudsz mindenről, semmit sem felejtesz el, akkor minden apró gonoszságod, bűnöd és ballépésed a fejedben van. Ilyenkor nem gyötör a bűntudat, nem szabadulni akarsz tőle: hanem segíteni rajta. Segíthetnék is rajta, talán meg is könnyebbülne a lelkem, de az elmém még mindig nem tudná megmagyarázni, hogy mit és miért tettem, mi miatt voltam dühös, mikor nem is volt okom rá, talán könnyebb lett volna ha haragszik, mert könnyebb lett volna... Dehát miis a pillangók dolga, ha nem a megbocsátás? Én csak követni akartam, vígasztalni mikor látszott, hogy nincs is rá szüksége, hogy nem várja el tőlem, de én csak biztonságban akartam tudni, bár tudta ő hogy hova megy, én csak vigyázni akartam rá, bár nem szerettem volna... azthiszem... nemszerettem... egész biztosan... Az ember befogja a pillangót és gyönyörködik benne, bár az szabadulna, nem engedi: mert kitudja meddig láthat még egy ilyen csodát az életben és hányszor? Én repülni szeretném látni, nem gyönyörködni akarok benne. Szabadulnék, de itt ő nem enged, pedig mégcsak nem is látom igazán.

Vajon Miért fenekelték el Nacsát?

Rögtön kiderül.

Ezekkel a szavakkal a fejemben ébredtem mostanában eléggé regulárissá váló tévéelőttikésődélutánelalvásomból az imént. A Pulitzert érő sztoriról pedig nem más mint a Tv2 tudósít majd minket perceken belül!

De előbb egy kis orrszarvú spermavadászat:
Nézzétek ti is velünk együtt, hogyan fejik meg egy fekete orrszarvú prosztatáját!

Soha sem mertem volna ilyen változatos, ilyen színvonalas kínálatról álmodni.

Lemértem:

14.52 másodperc alatt magam mögött tudtam az előttem álló borzasztóan komplex vizsgát.

Megjegyzendő, hogy még cipőt venni is volt időm. Ja és már délben itthon voltam.
Mindezt úgy, hogy reggel 8-kor indultam Kecskemétre.

Nemtudom miért gondolom ezt és nem is tudom miért érdemel említést egy bejegyzés formájában, de talán jobb lett volna '89ben születni '90 helyett. A 89 valahogy egészebb számnak tűnik.

jajj: holnap vizsga

Végre vége.

Azthiszem ezt felesleges lenne hosszabban taglalni. Kell egy kis idő az idegeimnek... pihenjünk.

El sem hiszem... túl vagyok a fizika dolgozaton és megvan az osztályzó vizsgám is. Már lassan meg is nyugodhatok, talán két nap alatt már nem történik velem semmi rossz. Talán.

Kezdhetem magam becsapni a boldogság ábrándjával.
Elhitetni magammal, hogy örülök.

ITEP üzenete:
az utóbbi 12 év elég fárasztó volt
ITEP üzenete:
főleg így ovoda után
Auric. üzenete:
az biztos
Auric. üzenete:
visszagondolva lehet, hogy akkor kellett volna abbahagyni

Három plusz az Ötödik pont

Majd én csinálok magamnak mégtöbb problémát.

Az elmúlt pár hétben azon gondolkodtam, hogy vajon mivel tehetnék szert hosszabb távon (vagy legalábbis egyszeri, de tetemes) jövedelemre, éspedig a hálón böngészve a következő konklúzió tárult elém:

1. A fordítás hosszú távon nem túl jövedelmező, hatalmas konkurencia.
2. Hazánkban a fizikai munkát (bár személy szerint ezt preferálom) sajnos nem díjazzák agyon.
3. Külföldi munka kilőve, mivel sajnos leleszek kötve itthonfelé.

5. A legkifizetődőbb jövedelemforrás: Melegregények.

Szerintem lassan hozzákezdhetnénk az íráshoz, tapasztalatszerzéshez, miegymáshoz.

Lehet inkább csak alaposan kikérdezem Athoszt és Szabit...

Körülnézek... egyre csak gyarapodnak a pár nappal ezelőtt semmiből feltűnő halmok a szobámban, ahelyett hogy a másik, a helyes véglet felé tartanának.

Valahogy nem akarják összehajtani és a szekrénybetenni magukat.

... holnap fizika nagyfelelés,
imádom a reált...

"+%!#&>#@^ˇ°ˇ"!%"!%"^°&#>&>!"%

+!%!"%/!!"#>@&, Adobe...

gyűlöllek gyűlöllek gyűlöllek...

...valaki megtudna csinálni nekem három kiba ...rongyolt zászlót rendesen??

A közszolgálatra nemsokat adok.

Hazaérnek, nemsokára.

A szobámban romformációban hevernek a ruhadarabok és egyéb azonosítatlan fémalkatrészek.

A francba, a pizzaszósz ellett cseszve.

A nővéremék este tizenegykor érnek haza nekem pedig egész addig fentkell maradnom.

Holnap reggel nulladik, öt órai felkelés.

A francba, elcsesztük a pizzát. Csinálok egy kis teát.

Használd az elméd és Rakd ki belőle:

Boldog szülinapot, édes.

Kirándulás? .. Kiruccanás? Inkább.

Egész jó volt, leginkább a zsírtéglák és a recordstore maradt meg bennem, afféle ép emlékként. Nem lenne rossz visszaemlékezni a részletekre,

Volt bunkerkórház és budaivár és lift és éjjeli szállás, egy hormon-és-ögó túltengéses szobatárs és féltucat félrészeg focidrukker és árkád és sugár és körtéskörtnicédék és hangrendszerünk és egy sötét szoba, egy régi programmal, rettentő kényelmetlen előadásmóddal és unalmas ülőhelyekkel. Valahogy több nemjut eszembe. Beszélgettünk és volt H.G. és páran szögeltek is. Életemben nem blicceltem ennyit villamoson. Egyáltalán nem blicceltem még ennyit. Magamra nem is mondanám, hogy blitzelő, csak a többiek akartak elfutni. Én nem sietek sehova.

Azthiszem ehhez [a bejegyéshez] én már nemtérek vissza.

Hú de,
megérkeztem.

A karjaim leégtek, az egyik olyan mint egy hosszú bársonykesztyű ami éppen csak az ujjaimat nemfedi el,
a másik mint egy csütörtöki főfogás.

És most jól elmegyek: kirándulni.

...éstökjólesz.

Shadow on the Sun

Nem helyes ezt a számot hallgatnom.

ellaposítja az ember agyát, három évvel ezelőtti szintekre juttat;
renget, megalázó, elborult, vérbenforgó, kiesett, pillanat;
első szint, második szint, nulladik szint, a harmadik;
egy üveg sör, egy korsó, az első sör, fények az éjszakában;
fények kioltva, kifelé szűrődő fény, szófa a sötétségben;
fénycsík-villanás; I
keletkezés; can
villanások; tell
szikrázás; you
végkifejlet; why

még mindig túlzottan mérgez;

lehet nem tudom;
łlehet nem is tudom;

három év után is.

Reichsbanner Zwei

Igen lassan és eredménytelenül próbálkozik a bennem lakozó amatőr-editor-művész, sikertelenül... Röviden: zéró photoshop-skillz.



...azért most feltöltöm szépen ide az új "nácitlan nácinémetország zászlómat", hogy legyen honnan belinkelni, nincskedvem fotobákettel morcoskodni.

[quote]

2007. szeptember 3.

[/quote]

Kinek mennyit ér meg?

Igen, eladom a youtube profilom.

Igen, komolyan gondolom.

Guitar Rock Utilizing Nihilist Grunge Energies

Simpsonéknak ezzel a húzásukkal sikerült életem végéig belopniuk magukat a szívembe - nem mintha eddig nem tartottam volna a legzseniálisabb alkotásnak a műfajban - határtalan.

Figyelmeztettek a Karma hatalmára, tényleg működik. A TV nem hazudik.

N o v a R o c k

[_RAGE AGAINST THE MACHINE *****
[_SEX PISTOLS *
[_INCUBUS **
[_NOFX ***
[_DISTURBED **
[_BAD RELIGION*
[_JONATHAN DAVIS*
[_SKINDRED*
[_SONIC SYNDICATE**
[_THE GODFATHERS***
[_BLACKFLAG*****

...én ide megyek. Blackflag nemlesz, de Anti-flag nem lesz jó helyette. Blackflagre megyek.

Novarock [R

L: egyébként írtad hogy szedsz valami gyóccert
L: annak mi a neve?
A: jó lenne tudni igaz?

Végre visszajött a netem, úgy cirka egy hét után; a problémát természetesen egy meglazult hálókártya okozta... 5 napig tartott megjavítanom. Kivételesen nem hat meg.

Örülök.. valahogy így: :)

Most volt széf, méghozzá Kurtös kérdéssel, úgyhogy csak dobálják, dobálják, dobálják fel a hangulatomataplafonig, és holnap végre Erikezek is egy kicsit... sok sör lesz... ×D (és Bacardi Breezer is, de erről inkább nemszólok neki...) Holnap pedig DÖK nap, ami aztjelenti, hogy olyan délután 2-3 óra körül már tisztességesen spicces állapotba kerülhetünk, amire csak egyszer volt példa eddig. Hűdejólesz.

Később vissza kell jönnöm pótolni pár bejegyzést: :()

A rendszer megadta magát.

Most értem vissza. Eltemettem, és bár nem én választottam, mégis a Come As You Are szűrődött ki a hangszórókból közben. Nem volt vihar, nem volt eső, sem festői naplemente. Csak egy ásó, kósza csontok a földben, és egy temetetlen test.
Coolah meghalt...
Miközben a keresztet kezdtem kaparni a sírra, meghallottam "A számot". Eddig is közelállt hozzám, immár sajnos lesz is miért emlékeznem rá. SAPPY-SAPPY-SAPPY.

Sajnálom, kicsi sípgép.

Tegnap, nemis tudom igazán minek a hatására, de végre visszatévedtem az alapokhoz, legalábbis részben, ugyanis manapság igencsak megnehezítik az ember dolgát a hozzáférés terén, főleg ha megvonják a támogatást. Valószínűleg úgy vélik mindez már csak egy régi, elfásult, elfeledett dolog... Nekem nem... Nem sikerült visszatérnem a kezdetek-kezdetére, arra a pontra, mikor megismerkedtem eddigi életemre talán a legnagyobb hatást gyakorló személyével; Detroithoz, ahol zöldfülűként ugyan, de magamhoz mérten egész ügyesen kisegítettem a bajból, hogy a vérvörös ellenségtől, vagy a hatalmas fehér pacáktól, arra már én nem emlékszek, csak a történet későbbi szálaira. Egy napra rá fel is emlegettem neki a dolgot; ott az űr mély kilencesén kezdődött az egész... de mivel is indult?

-Hé, emlékszel rám? Tegnap, délután. Detroitnál. Ott voltam. Kisegítettelek a bajból.
-Aha, már emlékszem. Elfelejtettem megköszönni, nagy segítség voltál haver. Merre is indultál?

A fene sem gondolta volna, hogy egy pillanatnyi bájcsevej, egy percnyi jópofizás, egy órányi lebegés után egyszer majd a testvériességnél kötünk ki. Bő egy hónap után, mégis így is lett. Végre valahára bevettek közéjük. Már énis megvoltam jelölve mint a többiek, mint Ő, mint Ian, ám hiába a kapcsok, hiába a kis és a nagy betűk, nemszámít ha ott van az elején:
az S; a legtöbbször mégis csak ketten voltunk.
Négy év után nemtudom, Ő mire emlékszik, mi rémlik fel neki olykor-olykor a múltról, arról a júliusról, eddig sikerült felejtenie: nekem nem. Most szó szerint az Univerzum másik oldalán állok, már nem is tudom miként férkőzhetnék vissza, oda a kedvenc, régi, öreg helyemre, már nem lenne az igazi, soha nem is lesz és soha nem is lehet már, de nem azért, mert nem azért, mert oda már nem lehet visszatérni, azért mert onnan hiányzik Valaki. A hatás, az irányítás kézbentartása, a mechanizmus, a szellemiség még mindig ugyanaz; hangulata már nincs.

A jelen teljes valójában, már képtelen vagyok elvárni tőle, hogy emlékezzen valami kis foszlányra is azokról az időkről, de ha itt nem sikerül, talán abban a valóságban... világban egyszer majd elérhetem. Ha már érdektelenné is vált a dolog, ha már "nem zavarja" tovább, ha minden érdeklődés kihalt belőle.

Visszatértem, ismét Szabadlándzsás lettem.

Eléggé ideje jár már' írni valamit, főleg hogy az elmúlt húsz napot átnézve mindössze két bejegyzést termett a blogom (persze ezt leszámítva), azok is két szavasak... Nos, ez sem lesz sokkal hosszabb: röviden lejártam a lábam az elmőlt 4-5 órában: orvostól orvosig, azaz kórházból orvoshoz, új háziorvosom van. Egyébként az elmúlt 4 napban szakértője lettem a SMERSH-nek és az olykor arcátlanul piszkos módszereinek. Az új orvosom kicsit hasonlít Jabbára a Csillagok Háborújából, főleg mikor megy a film alatt az a cuki zene, ami legalább annyira cuki, mint Előd kisajátított házicicagyíkjának, ami falatmászik és érdekes gurgulázó-öklendező-fulldokló hangot ad, bár szerinte csak dorombol. Kezdek egyre inkább elmélyülni a Grunge terén, széttekinteni a világban és részletesebben érdeklődni róla, amiről igazából egy ideje azthittem, hogy gátakat szabtak a dolgonak, révén már minden jelentősebb zenekartól ismertem, ha nem mindegyik egykori slágergyanús számukat, de legalább 1-2 közülök, mégis sikerült meglepnem magam. Egész jófej az új orvosom.

Pedig én gyűlölöm...

Büdös tornacipőt nekem. Május végén megyek fel Pestre
Kurt Cobain Conversecsukát venni.

... a converset

U.R.I

NORMÁLIS VAGYTOK??

18

Nem is olyan vészes az élet felnőtten.

Ma elhoztam a dokitól a papirjaimat lévén, hogy - rémes kimondani - felnőtt emberként már nem járhatok gyerekorvoshoz. Csodálkozva eszméltem rá a tényre, hogy annak ellenére, hogy a szovjetkommunista rezsim után, a rendszer(meg)váltás idején születtem, a papírjaim 90%-án ott díszeleg a "kalapács és búzakalász", alatta "Magyar Népköztársaság" felirat, felül pedig "A vörös csillag". Mégiscsak született kommunista lennék? :(

Born to be a communist...

... és most végre tényleg felkelek 4 óra előtt és szerkesztem a bejegyzést. Biztos lesz majd mit.

szerk.: hát, ez nem jött össze...

Nem akarom részletezni a mai napot. Rémes volt. Nem is akarok említést tenni a ma történtekről, nehogy visszatudjak majd emlékezni rá.

Azon kívül, hogy ma mozdulni sem tudtam, nem is volt olyan rossz napom.
Ma délelőtt volt a premierje a tengerentúlon Duffy a Mercy című számának egy vadonatúj klippel ami talán mégjobban sikerült, mint az előző; mondjuk ez azért már eléggé nyílvánvalóan csak a sikeresebb eladások érdekében került palettára... Amerikában nem lett volna elég az amit nekünk egyszerű európaiaknak játszottak le heteken keresztül. Hiába, pénz beszél... neki pedig a siker kell... Remélem azért nem száll a fejébe. Merészebb és talán nemis annyira az ő elképzelései szerint készült, mint az előző klipp, azért egy nemártott volna egy kicsivel több füstfelhő...
Nekem azért tetszik.

... éljen a promóció.

Ki nem állhatom mikor megtörténik: Felébredek és érzem, hogy pillanatokon belül megtörténik; nem mozdulok, hátha megúszom a dolgot, aztán mikor már úgyérzem kezd minden rendben lenni... megtörténik. Ennyire rosszul még sosem esett a "meghúzódott vádli krízis". Na nem mintha olyan borzasztóan fájdalmas lett volna, mint amennyire lehetett volna, mivel hál'Istennek az esetek 90%-át félig eszméletlenül élem át, csak arra ébredek fel, hogy nagyon fájni fog, aztán fél percre rá már megint alszom. Most ott tartok, hogy nem bírok lábraállni... Mikor felkeltem sem volt sokkal jobb, de akkor legalább még féllábon ment a járás... már nem. Átestem egy ügyesen kivitelezett cipőfelhúzó manőveren, aminek ordításon, újabb "kiguró" izomcsoportokon és perpillanat mozdíthatatlan lábon kívül nem lett semmi egyéb következménye... Na talán most (nemmerem..).
Árh... kellett nekem felkelni...

Ma rájöttem, hogy egyes emberek képesek - önmaguk számára észrevétlenül - hihetetlenül zavarbaejtő szituációkba keveredni, amibe talán a hosszú évek óta tartó monoton életvitelbe való fásultság, talán a természetből eredendő zsémbesség, vagy egyszerűen egy egyszerű "ballábbalkelés" hajszolja bele őket. Összekevernek valakivel... valakikkel. Nem is olyan meglepő dolog ez, hiszen nem tűnök ki különösképpen a tömegből; semmilyen egyéni-egyedi tulajdonsággal, adottsággal, viselkedési allűrrel, küllemmel, tudással, vagy tehetséggel: de hogy valaki egyszerre hat vagy akár hét ember személyiségét ömlessze egybe és mindezen tulajdonságokat egyetlen kiszemelt - megjegyzendő: normális esetben tehetetlen/védtelen - célszemélyre hárítsa azokat, szembesítse vele és bombázza vele annak gyengepontját: "nem túl sportszerű" - hogy a közhelyeknél maradjunk. Engem nem érintett meg; ma valamivel könnyebben vettem az akadályokat, mint általában, így kétlem, hogy valamilyen szinten is tudott volna bennem hosszútávon törést okozni (na nem mintha rövidtávon hatással lett volna rám). Ma én voltam a soros. Mindenesetre nemhiszem, hogy bármikor is céltudatosan - mondhatnám szántszándékkal - letámadnék valakit ilyen módon; legalábbis nem olyan emberek miatt, akiket szegről-végről sem tudok ahhoz a bizonyos személyhez kötni. Mindemellett vígasztal a tudat, hogy ha tőlem ugyan nemis, valaki/valami mástól biztosan mindenki visszakapja, amiket valaha mások felé -fogalmazzunk inkább: ellen- intézett. Talán éppen: az Élettől?

Szemet szemért.

Nemjó nemjó nemjó. Egy szó, háromszor megemlítve. Most ennyire van erőm és kedvem; jobbanmondva ennyire nincs kedvem az egésszel foglalkozni most. Majd, legközelebb? ~~

Még mindig nem tanultam semmit... majd reggel és éjszaka.

Éppen névváltoztatáson gondolkodok... melyik lenne a jobb?
Chad Cobain, vagy Kurt Vader?

bárcsak valaki válaszolna is.. :(

Kint éppen hol a hó, hol a jegeseső szakad.
Ezt szeretem.

Vége a "szünetnek" és én gyakorlatilag nem csináltam semmit... Összevesztem és kibékültem, fanyar szájízzel, és enyhe fintorral az arcomon néztem, ahogy mások az italukat iszogatják előttem, fáradtan hazafelé gyalogoltam, tervezgettem és tervezgettem, mindezután pedig aludtam. Holnap visszakerülök a hétköznapok forgatagába, legalább két tárgyból írok és rettegek. Rettenetesen félek a holnaptól és a hátralévő 10 héttől. Már csak 10 hét, azis gyakorlatilag felezve. Nemtudom mitől féljek jobban... a lefolyásától, vagy a végétől.

Mivel minden blogspottos ismerősömnek S-betűvel kezdődik a webcíme, ezért gondoltam, hogy énis megváltoztatom a nagyobb olvasottság érdekében a következőre: Sking of Illeterature.
Később rájöttem, hogy az én címem valójában: www.unit-shifter.blogspot.com

.. hogy örüljön így valaminek is az ember?

Házikészítésű Műanyag Rovat

...én NEM szoktam rovatokat készíteni.

Nem jártam sikerrel. Most se papírom, se gyógyszerem és áprilisig kénytelen vagyok várni. Nem jó ez így... csak fokozódnak majd a bajok. Reméljük másoknak is elmegy majd az esze szünetközben.

Egyre többször ötlik a fejembe: Miért is ne lehetnék én Chad?

Talán egy perc sem telt el az előző bejegyzésem óta, de egy kétségbeejtő tényre eszméltem rá: nem emlékszem semmire. Nem, ez nem a szokásos elfelejtek egy-két percre, pillanatra, órára dolgokat... mintha meg sem történt volna. Tudom, hogy volt, csak nem tudom mi.

Felszerelték. Csupán hat és fél órába telt egy kültéri és egy beltéri egység falraakasztása és összeforrasztása... ami azt jelenti, hogy ma kénytelen volt hat és fél órán keresztül egymagam a városban mászkálni, ami azt leszámítva, hogy évek óta nem látott ismerősökkel találkoztam, nem volt valami nagy élmény. Kórházban jártam, orvosnál jártam, Májkinál jártam, össze-vissza járkáltam. Fáradt vagyok...

Mindig hatalmas dilemmát okoz nálam a pénzkérdés... legfőkép az elköltése. Egyszerűen sosem tudom eldönteni, hogy pontosan mire is szeretnék költeni, mire is vágyok igazán, mire lenne szükségem... Ha tudom is, biztosan nem vesz rá a lélek, hogy megvegyem magamnak. Most azonban, talán az elmúlt 1-2 hétben megbicsaklott szokatlan jelek lehettek hatással mostani döntésemre, nameg persze A Név... ezúttal engem is rabul ejtett a reklámok manapság már inkább tudat felett, mint alatt gyakorolt hatása... Meg Kell Vennem. Amint piacradobják irány a főváros.Ami a legfurcsább az egészben, az a tény - amit valószínűleg páran, akik elég régóta ismernek már tudnak rólam - hogy szívből-szenvedélyből megvetem és gyűlölöm a Converse márkacéget... néha talán jobban is mint a vízilovakat.

És lehet, hogy egy ilyet is beszerzek majd egyszer... Hogy a képről pontosan mit?..

Pucérmaraton. Röviden ebből, meg Athosz, Előd és Zack faszmutogatásából állt az este... Tegnap megkíméltem magam az alkoholtól, és az akkor történteket látva ezentúl is ezt teszem majd... Egészen... mondjuk a Rage koncertig.

R.A.T.M.koncert prioritáson.

Px & Kf

Megkaptuk... ráadásul mind a kettőt. Azthiszem túl nagyok voltak az elvárásaim, mivel már kezdett visszatérni belém az a kitudja hányszorosan kiölt hit és izgatottság, ami a témával kapcsolatban hónapokig keringett a gondolataim és a böngészőm körül... Csalódás volt... ténylegesen? Nem. De még legalább 4 hónapot kell várnom arra, hogy ne csak egy csonka darabot (jó indulattal is negyedet), hanem egy egészet kapjak azért, mert szorgalmasan lestem a fel-fel bukkanó híreket és lapokat kitudja hány évszakon keresztül... A hegesztéssel pedig még küzködnöm kell egy kicsit majd... Talán nemsokára már meg is oldom és belevethetem magam a következő fázis nem is annyira unalmas lépéseibe. Patched together.

Lám: egy napra rá, hogy virtuálisan összetalálkoztam Michael Jacksonnal, ugyanazon a helyen bennfentes információkhoz jutottam. Mik nem vannak..

A Paradox fórumon böngészve nem mást véltem felfedezni, mint magát:
Michael Jacksont!
Az öreg Jackonak úgytűnik nem volt még elég a balhéból, pedig ugye manapság internetes "kalózkodásért" többet kaphat az ember, mint mondjuk egy sarki bolt kirámolásáért, egy esetleges gépjárműelkötésért, vagy éppen emberrablásért...
Nade azért - ahogy Tito-t sem - Májkót sem kell félteni a törvény erősen szorító markától; Igen hétköznapi módon azonosítja magát: "Tiddlywinks" néven fürkészi a táblákat - megjegyzem nagyon elmésen. És hogy honnan tudom, hogy valóban Ő az? Messzeföldön ismeretes Jacko mézes-mázas beszédstílusa; rám nem kissé hat visszataszítóan tenyérbemászóként.

A képet személyi jogok, illetve nemzeti érdekek megóvása miatt kifakítottuk, továbbá a fentebb látható sértett - valamint esetleges cinkostársként szólgáló; azonosított - Nagy-Britanniai állam zászlajáról szintén látható egy a valóságot elferdítő-elhomályosító fantomkép: aki esetlegesen valamilyen információval rendelkezik a fent ismeretett személyről, kérjük tartsa meg magának és ne zaklasson a marhaságaival... De azért köszönjük... és vigyázzon magára.

Szökőnap van ééss éppen egy összeröffenés szervezésének kellős közepén vagyok, amire már nagyon úgy néz ki, hogy a meghívottak 60%-a nem attendál majd... Pedig ilyen 4 évente csak egyszer van: NÉGY ÉVENTE!

Miaz, hogy senki sem ér rá? Én hívok fel mindenkit telefonon és 10 másodperc alatt leráznak... Nagyon ajánlom, hogy ezért egy nagy csupor sörrel kárpótoljon valaki ma este.

Hozzá kell kezdenem... ki kell pakolnom egy egész rohadt szobát, de előtte rendet kell raknom, aztán átköltözni egy másikba, aztán visszamenni és rendetrakni abban amiből épp kiköltöztem aztán rendetrakni az újban. MINDEZT EGYETLEN EGY HÉT MIATT...

Megvan a jogsi, a fejem is hébe-hóba megvan még, egyszerűen csak nincs már kedvem és életerőm írni. Szarban vagyok, nagy szarban és már hiába is kötöm le a felesleges energiáimat, vagy terelem a figyelmem, nyárig biztos nem lelek nyugalomra... Addig bizony még sok idő van... Újabban gyötör a nosztalgia (újracsak... milyen bizarr... nosztalgiáról van szó és majdnem háromszor megemlítettem már az "új" szót), a mi-lett-volna-ha dolgokon jár az eszem és közben mégis a jövőre igyekszek koncentrálni... már amennyire megy. Perpillanat csak pár aprócska dolog foglalkoztat, azokba pedig időbe telik belefogni... Arh, gondtalan élet.

Egész eddig nem publikáltam, nemis volt miről. Elcseszett egy hónapon húztam magam végig. Alig pár órája húztak meg KRESZ vizsgán... fákin forgalom. Az egész puszta szerencse kérdése... Ez megért minimum 2 sort. Á fákin... van jobb dolgom is... megyek alszani.